A kutatások szerint a tavalyi országgyűlési választások után tízből hat momentumos szavazó korábban nem szavazott egyetlen más ellenzéki pártra sem. Ezek között voltak elsőszavazók, és olyanok is, akik korábban a Fideszre voksoltak. De nem ők változtak: nem ők azok, akik feladták korábbi értékrendszerüket. Kárpáti István, Gyöngyös momentumos alpolgármestere kilenc éve még a Fideszre szavazott, öt éve (jobb híján) az LMP-re. Végül plakátolt a Kétfarkú Kutyáknak is, de érdemi politikai cselekvésre végül a Momentumot látta alkalmasnak. Az ő bejegyzése következik.
Soha nem titkoltam, hogy régen a Fideszre szavaztam. Hosszú-hosszú időn keresztül, 1994-től, amikor elsőszavazó voltam, egészen 2010-ig. Emlékszem, hogy ’98-ban milyen elánnal drukkoltam végig a kampányt és örültem a győzelemnek. 2002-ben egy kisebb armageddonként éltem meg az akkori vereséget. És így utólag is azt gondolom, hogy az 1994–2019 közötti kormányok közül az első Orbán-kormány mutatta fel a legjobb teljesítményt az elmúlt huszonöt évben azok közül, akik a teljes négyéves ciklust kitöltötték.
Amellett, hogy fideszes törzsszavazó voltam, részt vettem a nagy demonstrációkon is. Például a 2002-esen. És persze 2006 őszén is felutaztam többször Pestre, hogy részvételemmel növeljem a tömeghatást.
2006, Kossuth tér. Tüntetésen az öszödi beszéd utáni időkben
Miért szavaztam mindig rájuk?
A meglévő, akkor számomra nyilvánvaló racionális okok miatt érzelmileg is kötődtem hozzájuk. Bennük láttam az erőt ahhoz, hogy távol tartsák a hatalomtól az MSZMP utódpártját, ami akkor rengeteg dolgot írt felül bennem. Holott valójában sosem voltam igazán „fideszes”, hanem sokkal inkább egy konzervatív-liberális, tényleg amolyan „polgári” szavazó, mindig is erős zöld beütéssel.
2010-re a rajongás azért eltűnt, de ekkor – utoljára – még oda szavaztam. Utólag csak azért nem bánom, mert az akkori döntési helyzetben, a 2002-06-os fiskális ámokfutás, a 2006-os események és a sok-sok korrupciós ügy után ez tűnt az ésszerűnek.
Gyorsan jött a csalódás és a kiábrándulás
A 2010-es választást követően az első pár hónap után megdöbbenés vett rajtam erőt. Nem értettem, hogy hogyan lehet, hogy az általam piac- és nyugatpártinak tartott párt rohamléptekkel bontja vissza a demokráciát, miközben ma sem gondolom, hogy 2010 előtt minden rendben lett volna, sőt…
Nem értettem, hogy hogyan lehet, hogy az általam korábban kedvelt párt olyan rendszert épít ki, amelyben már nincs is szükség a szó szoros értelmében vett korrupcióra – hiszen a NER rendszerében minden funkcionárius tudja, hogy mi a dolga, nem kell őt külön lefizetni, kényszeríteni. Az, hogy a piaci verseny helyett milliárdok kerülnek a holdudvarhoz tartozó zsebekbe, teljesen megszokottá, sőt, látszólag elfogadottá vált. Ez lett az új norma. Emlékszünk még, hogy annak idején a Tocsik-ügy 800 milliója mekkora botrány volt? Egy ilyen hír hova kerülne be ma már?
Azt hiszem, hogy
nagyjából azokon a lelki fázisokon mentem át, mint amit egy szerelmi csalódáskor él át az ember: megdöbbenés, tagadás, düh, apátia…
Útkeresés: LMP-s kényszerszavazó, aki a Kutyáknak plakátol
Már 2010 vége felé elpártoltam a Fidesztől – de nem pártoltam sehová. Kerestem azokat, akikre tudnék jó szívvel és kellő megfontoltsággal is szavazni, de nem találtam ilyet, noha nézelődtem. 2014-ben persze azért elmentem szavazni és – jobb híján – leszavaztam az LMP-re.
2014 után erősödött fel az EU-val kapcsolatos ellenpropaganda, ami akkor nagyon felháborított. És az a kampány, pontosabban kampánysorozat is, amellyel a kormány a magyar társadalom lelkében amúgy is ott lévő sötét démonokra játszik rá: a xenofóbiára, a rasszizmusra, a nyugatellenességre. Azt gondolom, hogy lehet kárhoztatni a jobb- vagy baloldali kormányokat gazdaságpolitikai hibák miatt, de azok helyrehozásához sokkal kevesebb idő kell, mint ha a lelkekben történik meg a torzulás.
El is mentem plakátolni annak a pártnak, amely erre ekkor választ adott: a Kutyáknak.
A kétfarkú kutyák plakátja előtt. Kerestem az alternatívát, nem ők lettek azok
Sajnos pár hónap után rá kellett jönnöm arra, hogy a Kutyapárt szellemes, vicces, de nem akar valódi politizálást folytatni. Fontosak a helyi cselekvések, a padfestés és a többi, és tényleg hasznosak voltak a plakátjaik, de egy országos politikai pártnak igenis kell országos ügyekkel foglalkoznia. A Kutyák nem akartak, ezért ott is hagytam őket. Kerestem tovább és ekkor már megérkezett a Momentum: a Nolimpia-kampányával és a nagyon részletes és szimpatikus, Európa-barát programjával, de még hezitáltam.
Aztán tényleg jött a Momentum
Aztán 2018. áprilisában már átbillentem a Momentum felé, és ebben kulcsszerepe volt Fekete-Győr Andrásnak. Emlékezzünk: András a saját egyéni választókörzetében azt javasolta az ellenzéki jelölttársainak, hogy rendeljenek meg egy közvéleménykutatást és az adatok ismeretében a legerősebb maradjon állva, és küzdjön meg a fideszes ellenfelével. Annak ellenére, hogy a többiek ezt nem támogatták, András megcsináltatta a felmérést, majd miután az – kis különbséggel ugyan, de – nem őt hozta ki első helyre, nyilvánosságra hozta azt, és annak ellenére visszalépett, hogy erre nem kötelezte semmi és senki.
Ez egy nagyon látványos lépés volt, nagyon látványosan megmutatta a különbséget a Momentum és a többi párt között. Így lettem 2018-ban Momentum-szavazó.
2018 vége volt a következő lépcsőfok, amikor a kormány ismét szintet lépett, ami újabb lökést adott arra, hogy nem lehetek már csak öreg kommenthuszár. Hogy tehetek is végre valamit, hogy nem muszáj tétlenül néznem, amit ez a rezsim tesz az országgal.
Szóval felálltam a fotelből és jelentkeztem a Momentumba!
Ekkor nem voltak még határozott elképzeléseim arról, hogy mit szeretnék a mozgalomban csinálni, de aztán elég hamar belesodródtam a dolgok sűrűjébe: utcafórumok szervezése, a helyi (gyöngyösi) alapszervezet létrehozása, a többi párt helyi vezetőivel való találkozók, majd tárgyalások, jelölti tábor, majd a kampány kemény hét hete. Mindez olyan intenzitással, annyi élménnyel járt, hogy olyan, mintha évek óta ismerném belülről a Momentumot.
Utcafórumon Gyöngyösön, Dr. Cseh Katalin EP képviselőnkkel
Végül mint képviselőjelölt vesztettem, de Hiesz György, Gyöngyös polgármestere felkért arra, hogy mint a helyi Ellenzéki Összefogás tagja, töltsem be a külsős alpolgármesteri pozíciót. Ezt örömmel vállaltam el.
Tehát a káoszelméletből ismert pillangó szárnya rebbent egyet, és végül ez lett belőle. A pillangón kívül persze mindehhez rengeteg munka, társ és segítség kellett, egyedül biztos nem sikerült volna.
Köszönet mindenkinek, köztük édesapámnak, aki képes volt annak ellenére teljesen támogatni, hogy amúgy ő teljesen a másik oldalon áll!
Kárpáti István
Borítókép: Kulcsár Gergely, Kárpáti István és Tóth Norbert, valamennyien a Momentum gyöngyösi szervezetének tagjai
