A Momentum svédországi alapszervezete egy nem szokványos EP-vitát szervezett. Kerpel-Fronius Gábor két másik, az ALDE pártcsaládhoz tartozó párt képviselőivel beszélgetett Európa jövőjéről. A beszélgetést Joakim Medin, az Orbánistan könyv szerzője moderálta. Mind mi magyarok, mind a svéd partnerek szerint kölcsönösen sokat tanultunk egymástól, és meggyőződésünk, hogy ilyen vitákból sokkal többet kellene szervezni az EP-választások alkalmával. Gábor személyes beszámolóját olvashatjátok ebben a bejegyzésben.
Stockholm egyik elővárosában vettem részt egy Európa jövőjéről szóló kerekasztal-beszélgetésen. A beszélgetőpartnereim a Momentum ALDÉ-s svéd testvérpártjaitól érkeztek: Hanna Stenegren a Centerpartiettől (Centrumpárt), Oscar Wåglund Söderström pedig a Liberarelnatól (Liberálisok). Annak ellenére, hogy azonos európai pártcsaládhoz tartoznak, két meglehetősen különböző pártról van szó – a Centrumpárt hagyományosan a helyi gazdálkodók liberális pártja, egyfajta parasztpárt, míg a Liberalerna alapvetően urbánus pártként működik, és lényegi kérdésekben – pl. atomenergia és az euró bevezetése – vannak különböző platformon.
A beszélgetés moderátora pedig Joakim Medin volt, aki nemrég Orbánistan címmel publikált Svédországban könyvet – sajnos egyelőre sem angolul, sem magyarul nem elérhető –, és aki mind a kerekasztal-beszélgetés során, mind az azt megelőző és azt követő beszélgetés során nagyon komoly magyarországi helyismeretet mutatott fel. Ő az, akinek a könyvbemutatóján a kivonuló követségi alkalmazottak kisebbfajta botrányt okoztak. Valószínűleg hasznos és tanulságos lenne ennek a könyvnek a megjelentetése magyarul is.
Európa jövőjéről beszélgettünk Stockholmban. Balról-jobbra haladva: A Momentumot Kerpel-Fronius Gábor, a Liberalernát Oscar Wåglund Söderström, míg a Centerpartiet-et Hanna Stenegren képviselte a Joakim Medin által moderált vitán
Izgalmas és sokrétű beszélgetés volt. Már a múlt heti berlini fórumon is látható volt, de ezen a beszélgetésen még nyilvánvalóbb lett, hogy Magyarországon mennyire kevéssé adunk valódi európai dimenziót ennek a választásnak. Svéd beszélgetőpartnereim sokkal szélesebb európai és globális szemlélettel beszéltek a választás tétjéről, mint ahogy Magyarországon erről szoktunk. Ők egybehangzóan a klímaváltozást és az ebből fakadó gazdasági és politikai következményeket tartották a legfontosabb ügynek, másodsorban a teret nyerő szélsőjobboldali populizmus visszaszorítását és az EU attól való megvédését szoros másodiknak.
Én elmondtam, hogy számunkra a legfontosabb magyar és európai ügy az elmúlt 15 év tapasztalata alapján az EU-s forrásoknak a jövőbe való befektetésének biztosítása, ahogy ebben a posztomban részletesen leírtam.
Hosszan beszélgettünk arról, hogy mi lehet a szélsőjobbos populizmus térhódításának oka, és mi lehet a hatékony küzdelem ellene.
Egyetértettünk abban, hogy az integrációpártiaknak újra kellene fogalmazni egy vonzó narratívában a közös európai álmot, nem elég az EU-nak csak az ügyeit adminisztrálni, ahogy az EU vezetése az elmúlt tíz évben tette. Kimondatlanul ott lógott a levegőben, hogy ez sokkal inkább az ALDE innovatív pártjaitól várható, mint az eddig legnagyobb befolyással bíró EPP-től és szocialistáktól.
Beszélgetőpartnereim fölvetették, hogy esetleg jogállami kritériumokhoz kellene kötni a támogatások folyósítását. Elmondtam, hogy miközben az EU-támogatások folyósítását mindenképpen azok felhasználásának transzparenciájához kell kötni, a jogállami kritériumok érvényesülése csúszós lejtő. Nagyon könnyű a propagandában elmosni a különbségeket aközött, hogy polgári alapjogok és értékek sérelme miatt kapnánk a büntetést vagy pedig politikai nézeteltérések miatt. Példa: az, hogy egy országban szabad, de szélsőségesen nem fair választásokat tartanak, az az alapjogok sérelme. Az, hogy miként viszonyulunk a migráció kérdéséhez, az politikák különbsége. Jelenleg is látjuk, hogy az első miatt kritizálnak bennünket, miközben a kormány azt állítja, hogy a második miatt. Ezért egészen biztos, hogy Magyarországon belül megosztó lenne, ha támogatásokat a jogállami kritériumok érvényesüléséhez kötnénk, ami soha nem látott módon aktivizálná az Orbán-rezsim mögötti tábort is.
Elmondtam ugyanakkor, hogy a jelenlegi demokráciateljesítménye mellett Magyarországot ma nem vennék fel az Unióba – ezért az EU-nak a saját védelmében és a tagországai védelmében olyan mechanizmust kell kiépítenie, ami a csatlakozási követelmények csatlakozás utáni érvényesülését is biztosítja.
Felvetettem, hogy a hazai választások szabad, de szélsőségesen nem fair volta (ahol a közmédia pártpolitikai propagandaeszközzé vált, ahol a médiapiacot szélsőségesen eltorzítják a kormányzati hirdetések, ahol a helyi lapok 90%-a oligarchák birtokában Fidesz-propagandát nyom és ahol ilyen egyenlőtlen a pártfinanszírozás, a választás nem is lehet fair) erős kérdéseket fog felvetni magának az Európai Parlamentnek a legitimitását illetőn.
Elképedve hallgatták, hogy a Fidesz az utóbbi választások során és most sem áll ki az ellenzék jelöltjeivel vitára.
Összességében nagyon izgalmas beszélgetés volt, remélem, lesz még folytatása.
Mellékelek néhány képet – a legutolsó az nem magáról az eseményről készült, azt az eseményre menet, Uppsala belvárosában fényképeztem. Ott úgy zajlik a kampány, hogy a pártok kirakják ezeket a fabódékat a térre egymás mellé, ott állnak a bódék előtt az aktivisták és a jelöltek, és beszélgetnek egymással, az arra járókkal. Egymás mellett állnak a bódék, a pártok egymás mellett kínálják a portékájukat.
Ahogy normális demokráciában szokás. Ahol a pártok tudatában vannak, hogy mindannyian együttesen képviselik a nép akaratát, ahol ezért a választási folyamatban nincsenek kivételezettek, azonos versenyfeltételekkel kell küzdeni, egymással folytatott vitában a választók intellektuális és érzelmi meggyőzéséért.
Tudom, hogy itt sem fenékig tejfel, de fényévekre vagyunk ettől.
Gábor rendszerint hosszú és elmélyült posztokban fejti ki véleményét közéleti kérdésekben, itt tudjátok őt követni a Facebookon.
