Alig egy hete a MDAC (Mental Disability Advocacy Centre) nevű nemzetközi jogvédő szervezet, a gödi Topház Speciális otthonban zajló embertelen körülményekről adott jelentést. A 220 ott lakó, főként súlyos fogyatékossággal élő gyerek és felnőtt közül sokakat kínoztak és bántalmaztak. Hogy történhet ma hazánkban ilyen és vajon milyen gyakori, hogy így bánnak kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekkel?
Az alapprobléma, hogy egy otthonban minél nagyobb a létszám, annál kevésbé tudják személyre szabni a szolgáltatásokat, és elnyomó intézményi kultúra alakul ki. Egy nagy intézményben a gyakorlatban végül szinte lehetetlen biztosítani a lakók számára az alapvető emberi jogokat, mint a felhasználók méltósága, az életminőség, az egészség, az autonómia vagy a társadalmi befogadás.
Fiatal fiú a gödi otthonban, a bokájánál ruhaanyaggal az ágykerethez kötözve
Ezért szerepel az Európa Tanács 2006-os Akciótervében, hogy a fogyatékkal élő emberek jogainak érvényesítése és életminőségük javítása érdekében új lakhatási formákat kell létrehozni számukra. Az akcióterv szerint intézményi ellátás helyett az önálló lakhatást kell elősegíteni vagy kiscsoportos lakóotthonokat létrehozni, hogy
- képessé tegyük a fogyatékossággal élő embereket az önálló életvitelre,
- legyen lehetőségük minőségi közösségi szolgáltatásokban részesülni,
- rendelkezzenek valódi választási lehetőségekkel,
- és teljes, másokkal egyenlő önrendelkezéssel.
A nagy intézmények lakóotthonokkal való kiváltására 2011 és 2013 között 13 milliárd forintos pályázati keretösszeget hirdettek meg (TIOP 3.4.1 és 3.4.2), amely keretösszeg 85%-át az EU biztosította.
De mégis mi történt ezzel a 13 milliárd forinttal?
A projekt már a kezdeti fázisban is nagy port kavart, és ahogy az említett topházas történet is mutatja, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Annak ellenére, hogy ezt a pénzt az ország kifejezetten a lakóotthonok kialakítására kapta, a pályázati pénzek kiosztása óta két intézmény támogatási pénzekből való felújítására is fény derült, melyek közül az egyik 100 a másik pedig 350 fő számára biztosít férőhelyet, a megkívánt maximum 50 fő helyett. Azaz a pénz egyértelműen nem arra lett elköltve, amire kaptuk.
A botrányokat is megélt szentgotthárdi pszichiátria
Fotó: Mészáros Zsolt
Hallani a szociális szektorban történeteket, miszerint sok esetben csak papíron hoztak létre lakóotthonokat, úgy hogy egy nagy intézményt jelentettek be több kicsinek. Még ha ez nem is igaz, az biztos, hogy a pénz eltűnt, a nagy intézmények és az emberhez nem méltó körülmények viszont itt maradtak. A teljesség igénye nélkül: Somogy Megyei Szeretet Szociális Otthon (240 férőhely), a botrányokat is megélt szentgotthárdi pszichiátria (734 férőhely), Fejér Megyei Szociális Intézmény, Tordas (272 férőhely), Fejér Megyei Integrált Szociális Intézmény, Bicske (175 férőhely)… Márpedig ekkora intézményekben lehetetlen megfelelő körülményeket teremteni.
A Topházhoz hasonló problémákra nagyon ritkán derül fény, legfőképpen azért, mert ahogy a mellékelt ábra is mutatja, hiába derül ki bármi, nem történik semmiféle szakmai kivizsgálás, anélkül pedig lehetetlen megállapítani, valójában mi áll a dolog hátterében. Ahhoz hogy kiderüljön, egyszerű rágalomról, tényleges emberi mulasztásról vagy netán a fenntartáshoz szükséges anyagi háttér hiányáról van szó, alapos kivizsgálás kellene. De a kormány nem foglalkozik a témával.
Mit kell tennünk? Mit lépne egy kompetens kormány?
Egyrészt el kellene kezdeni ténylegesen leépíteni a nagy intézményeket, és kitagolni azokat családotthonokba. A nemrégiben kiírt 5 milliárd forintos támogatási keret a legegyértelműbb bizonyíték arra, hogy az állam továbbra sem érdekelt a családotthonok támogatásában, és jelenleg is a nagy intézményekbe tolja a pénzt. Az egyházi és civil szervezetek szociális ellátását támogató pályázatra ugyanis a kiírás alapján kizárólag olyan intézmények pályázhatnak, ahol legalább 200 főt látnak el. Azok a már működő családotthonok, amelyek képesek lennének megfelelő ellátást nyújtani, nemhogy kiemelten támogatottak lennének, de konkrétan ki vannak zárva ebből a pályázatból.
Másrészt pedig a Topházban történthez hasonló problémák feltárását nemcsak a rendőrségnek kellene intéznie, hanem egy szakmai alapokon nyugvó külső-belső vizsgálatot kellene indítani. Egy ilyen vizsgálatban részt kell vennie a fenntartónak (jelen esetben a Pest megyei kormányhivatal), a működési engedélyt kiadó szervezetnek (Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság), az ellátottak érdekvédelmi szervezetének (pl.: Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége) és a dolgozó érdekvédelmi szervezetének (pl.: Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete) egyaránt. A probléma teljeskörű szakmai kivizsgálását kizárólag ezen keretek között lehet lefolytatni, és így lehet olyan intézkedéseket hozni, mely hosszútávon is megoldást jelent.
Mindennek pedig teljes nyilvánosság előtt kell történnie.
A Momentum azért küzd, hogy a szakmai problémákra szakmai alapon szülessenek megoldások, a teljes nyilvánosság előtt. Kiemelt célunk a kiszolgáltatott helyzetben lévő ellátottak, a szociális munkások és a szektor egyéb szereplők számára védelmet nyújtani. A tüneti kezelés és a problémák elfedése helyett a hosszú távú, valódi megoldásokba fektetnénk az energiákat, az ellátottak és a dolgozók jogait védve, és életminőségüket javítva.
