Korrupció, lopás. Annyiszor hír, hogy már nem hír. Témát ad kutatóknak, és témát ad a humoristának is: “Bonyolult pszichológiai képlet lehet, amikor megmagyarázzák a NER újgazdagjai maguknak, miért kell lopni” – mondja Bödőcs Tibor. Három saját gondolatot szeretnék ehhez hozzátenni, majd egy nagyszabású akcióra hívom fel a figyelmet.
1. A “hétköznapi kisember” panasza
A lakáskeresés nem egyszerű dolog Budapesten, a lakás- és albérletárak elég húzósak. Erről vagy közvetlen tapasztalata van az embernek, vagy a családtagok, barátok próbálkozásait ismeri. Ilyen helyzetben lehet igazán érteni, mit jelent az, hogy a budavári polgármester a Budai Várban olcsóbban bérel az álatala vezetett önkormányzattól lakást, mintha Salgótarjánban vagy Nyíregyházán bérelne ugyanolyan lakást piaci áron. Havi 80 ezer forint felháborítóan alacsony összeg 158 négyzetméterért. A polgármester volt felesége, a szülei és a NER-elit tagjai ugyanilyen extrém kedvezményeket kapnak a budavári önkormányzattól.
Az ilyen jellegű lopást az ember jobban érti, mint amikor milliárdokról van szó. Ennél már csak az lenne érthetőbb, ha nem kellene fizetniük a boltban a kenyérért és tejért.
És lehet mondani, hogy az ingatlanmutyi megvolt az MSZP-SZDSZ kormányok alatt is, és hogy ennél nagyobb probléma a “törvényesített korrupció”, hogy korábban mindent Simicska nyert meg, most meg minden Mészáros nevén van, és hogy nincs valódi piaci verseny, hogy sérül a teljesítményelv. Hogy a feljenetéseknek nincsenek következményei.
Ezek jogos felvetések, de “hétköznapi emberként”, amikor a buszon se bliccelek soha, tényleg az zavar, ami most történik, amit most lopnak el, ami még az ő törvényeik szerint is törvénytelen, és ami olyan átélhető összegben történik, mint a lakásbérlés.
2. Az új norma kezelhetetlensége
A rezsim próbálkozik a lopás elrejtésével, de nem feltétlenül csak ez a magyarázat arra, hogy ennyire az új norma része lett a korrupció.
Új törvények alapján a fent említett Budavári Önkormányzat vezetése csaknem hárommillió forintot kért a Magyar Nemzettől az ingatlan-bérbeadások részleteit tartalmazó közérdekű adatokért. Pár napos hír, hogy a kormány végleg eltitkolná, mennyi tao-támogatást ad mondjuk a Mol, és mennyit kap mondjuk Mészáros Lőrinc vagy Garancsi István focicsapata.
Sok mindent el lehetne ezekkel kapcsolatban mondani. El lehet mondani, hogy a korrupció miért akadályozza a prosperitást. Le lehet írni, hogy a jó kormányzás egyik pillére éppen az átláthatóság lenne. El lehet elmélkedni azon, hogy ők saját maguknak hogyan magyarázzák meg a lopást. A probléma ezzel az, hogy a téma ezredjére unalmas lesz.
Ha Bödőcs elmondja még tízszer, hogy ezek lopnak, annak nem lesz hírértéke.
Akármilyen kreatív vagy, akármilyen ügyes posztokat találsz ki, akárhogy keseregsz, akárhogy felháborodsz, akárhogy sírva nevetsz, egy idő után nem tudod a lépést tartani velük.
A Momentum legújabb vlogepizódja kivesézi, hogy nemsokára jöhet egy szorosabb EU, az eggyel korábbi epizód átveszi az automatizáció, mesterséges intelligencia jelentette kihívásokat és lehetőséget. Ezek sokkal érdekesebb témák, mint állandóan a lopáson háborogni. És ha valami unalmas, megszokott, mindennapos, akkor az már óhatatlanul az új norma része.
3. A politika nem egyenlő a lopással
Végül a harmadik gondolat arról szól, hogy mennyire káros az, ha a politikus a tolvaj szinonimája. Én nem vagyok politikus, de ettől még belátom, hogy valakinek ezt a (különben nehéz) munkát is el kell végezni. Számomra akkor hiteles egy alapvetően önszerveződő mozgalom, ha fel tud mutatni számonkérhető programot és felelősséget vállaló vezetőket.
Az egész téma úgy is érdekes, mint általában a komplex rendszerek. Külön blogposztot érdemel majd Geoffrey West Scale című könyve, ami után teljesen másképp látja az ember a várostervezést, fenntarthatóságot és a globális kihívásokat. De az sem mellékes, hogy szűkebb környezetünkben mit tehetünk, ezért is segítettem a nyáron egy edelényi oktatási fórum létrejöttét.
A fentiek miatt zavar különösen, hogy a politika és a lopás közé sokan egyenlőségjelet tesznek (amiért természetesen a gátlástalan politikusok a leginkább felelősek). A Világgazdasági Fórum éves versenyképességi riportjait érdemes mindig alaposan böngészni. Van egy kategória, ami a politikusokba vetett közbizalmat méri. Ez a bizalom a közép-kelet-európai régióban bőven ezen országok versenyképességi rangsora alatt, 144 ország közül az utolsó 40-ben van.
Ez a tény önmagában a válság része, és elemi érdekünk, hogy a politikust ne rögtön a tolvajjal azonosítsuk.
+ De ehhez erőteljesebben kell hallatni a hangunkat
Nagyon nehéz és hosszú küzdelem, hogy a korrupció egyszer ne legyen mindennapos hír. De most akadt egy újabb lehetőség. A korrupciós bűncselekmények hosszabb elévüléséről szóló népszavazási kezdeményezést a Momentum teljes erőbedobással, a NOlimpia óta épített országos szervezetével, több ezer aktivistával támogatja. Az őszi nagytakarítás első lépése, hogy
a Momentum üzen a politikai elitnek: senki, aki a magyar adófizetőktől lopott, nem úszhatja meg jogi, illetve erkölcsi felelősségrevonás nélkül.
Ideje bezárnunk a múltat, és új fejezetet, tiszta lapot nyitnunk.
Szilva Attila, fizikus kutató, a Momentum tagja
