A magyar miniszterelnök évenként egyszer tartott félnyilvános sajtótájékoztatóján több olyan kijelentést tett, amivel állítólagos igazságérzetére hivatkozva magát és kormányát a törvények felé helyezi. Hiába születik jogerős ítélet, ami alapján a gyöngyöspatai romáknak kárpótlás jár, hiába mondja ki az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban, hogy a börtönök túlzsúfoltak, a magyar állam nem fizet. Mindeközben az állampárt egykori politikusa, aki a rezsim központi engedélye nélkül lopott, luxusbörtönben tölti büntetését. Csermák Attila bejegyzése.
Alig kezdődött el a 2020-as év, máris új kifejezés jelent meg a kormányzati kommunikációban: a „börtönbiznisz”. Ezzel a feltűnően érdekes szóval jellemezte Magyarország miniszterelnöke azt a folyamatot, amit ők generáltak, de most mégis rá kell húzni a vizes lepedőt az ügyvédekre, a bírókra. Ebben a témában sem másra helyezik a hangsúlyt, mint az „átlagemberek igazságérzetére”. Természetesen ők is tudják azt, hogy nehéz lenne úgy kommunikálni a történteket ahogy valójában kellene, ezért (udvariasan fogalmazva) nem említik meg, hogy milyen út is vezetett odáig, miszerint ma az országban tömegével adják be a kártérítési pereket a fogvatartottak.
Hogy jutottunk el idáig?
Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, sorba kell venni, hogy milyen események történtek eddig a pontig. Az Orbán-kormány mindenki nagy megelégedésére szigorította a Btk.-t, ezzel jóval megnövekedett az eddig is túlzsúfolt börtönök létszáma. Ezért már 2015-ben akciótervet készített a kormány, amelynek új börtönök építése és a régiek felújítása a célja. Ezek a beruházások a mai napig nemhogy nem készültek el, de el sem kezdődtek. Sajnálatos módon ezeknek a beruházásoknak a költségeit rendszerint alulkalkulálta a kormány: az 500 fős börtönökre 3,9 milliárdot, míg a 100 fős börtönökre kevesebb mint 7,9 milliárdot szánt. Összehasonlításképp: a Felcsúti aréna a Wikipédia adatai alapján 3,8 milliárd forintból épült fel.
Mikor a magyar miniszterelnök külső nyomásról és a Soros hálózatok általi kapzsi ügyvédekről beszél, azt elfelejti megemlíteni, hogy a magyar alaptörvényben is szerepel a megalázó bánásmód tilalma. Arról sem szól a kormányzati kommunikáció, miszerint ezek az összegek az egyetlen formái annak, hogy az áldozatok hozzátartozói valami kártérítéshez jussanak. Mikor a miniszterelnök arról beszél, hogy ezeknek a pereknek a már jogerősen megítélt összegét nem fogják folyósítani, akkor megfogalmazódik a kérdés az emberben: nem tudják, hogy a kártérítések nagy része az áldozatokhoz kerül? A törvény szerint a megalázó börtönkörülmények miatt megítélt kártalanítás összegéből mindenekelőtt a bűncselekmény áldozatának okozott kárt kell kifizetni, és csak annyit kap meg a fogvatartott, amennyi a levonás után megmarad. Vagy épp ezt szeretnék megakadályozni? Össztársadalmi érdek, hogy a börtönben töltött évek után szabadult rabok képesek legyenek a társadalomba visszaintegrálódni, amire túlzsúfolt, nem megfelelő színvobalú börtönökben eltöltött évek után még kevesebb esély van.
Ember a törvények felett
A másik, talán ennél is fontosabb kérdés: a minden magyar állampolgárra kötelező bármilyen bírósági ítéletet az államnak nem kell figyelembe vennie? Mégis, hogyan vár el a miniszterelnök jogkövető magatartást az emberektől, ha ő magát a jog és a törvény felé helyezi? Ezek után miként várhatják el például a gyöngyöspatai romáktól a jogkövető magatartást, akiket a miniszterelnök úr már így is hátrányos helyzetbe hozott, és a nekik megítélt kártérítést sem fizetik ki?
Fideszes bűnözőknek luxusbörtön jár
És az, aki fog élni ezzel a lehetőséggel, az nem más, mint Mengyi Roland, a jogerősen elítélt Fideszes politikus. Ebben az ügyben a miniszterelnök nem támaszkodik az emberek igazságérzetére, nem kérdezi meg tőlük, hogy mit szólnak ahhoz, hogy létezik ma az országban olyan büntetés-végrehajtási intézmény, amit a köznyelv csak parkettás börtönként emleget. Ahol nem ismerik a túlzsúfoltság fogalmát, ugyanis ebben az intézményben egyágyas cellák vannak. Természetesen nem csak ebben tér el a többitől, az étkezés és a szabadidő eltöltése is teljesen más alapokon nyugszik, mint más helyeken. Itt menüből lehet választani az ételt, biliárd és idegen nyelvű képzések teszik érdekesebbé a bent töltött időt. Mobiltelefon is rendelkezésükre áll, igaz, ennek ezer forint per perc a díja, de nem gondolnám, hogy ez földhöz vágja szegény fehér galléros rabokat. Vajon az itt eltöltött idő mennyire segíti őket abban, hogy megbánják a bűneiket és kikerülve a társadalom becsületes rétegéhez tartozzanak?
Csermák Attila
