„Egyik szemünk örül, a másik viszont sír” – Fekete-Győr András és Soproni Tamás beszéde

Szerző: | febr 26, 2017 | Beszédek

Sajtótájékoztató a Kossuth téren 2017.02.23-án, a budapesti olimpiapályázat visszavonása utáni reggelen.

Fekete-Győr András beszéde

Egyik szemünk örül, a másik viszont sír. Boldogok vagyunk és örülünk, mert azt látjuk, hogy kezünkbe tudjuk venni a sorsunkat, és ez szerintem hatalmas dolog Magyarországon. 266151 ember mondta azt, hogy szeretne véleményt formálni és népszavazást akar. Több mint negyedmillió ember küldte el nekünk az aláírását, és ez sűrítménye volt mindannak az elégedetlenségnek és tenniakarásnak, amit az emberek eljuttattak hozzánk. Sikerült meghátrálásra késztetni Orbán Viktort, Tarlós Istvánt és a magyar kormányt. Ez a demokrácia ünnepe.

Viszont a másik szemünk sír és szomorú, mert azt látjuk, hogy a magyar embereket nem hallgatták meg. És megint az történt, hogy három politikus, nevezetesen Orbán Viktor, Tarlós István és Borkai Zsolt döntött, helyettünk. Ezt nagyon szomorúnak és gyávának érezzük, szerintünk ez elárulása azoknak az embereknek, akik, függetlenül attól, hogy ők szerettek volna olimpiát vagy nem, arról szerettek volna vitatkozni, hogy ők milyen országban szeretnének élni. És ez nagyon fontos. Ez az, ami soha nem történik meg Magyarországon. Végre itt lett volna a lehetőség, hogy az olimpia apropóján arról beszélgessünk egymással, hogy mik a mi prioritásaink, mire szeretnénk költeni az adóforintjainkat, milyen országot képzelünk el a 2020-as, 2030-as években. Ezt a lehetőséget vették el, és ez gyávaság, arcátlanság és nagyon rossz politikai magatartás Orbán Viktor részéről.

A másik, amit azért látni kell, hogy nagyon sok ember szeretett volna olimpiát Magyarországon és teljesen érthető volt az az álláspont, hogy legyen itt egyszer egy olimpia. A riói olimpia alatt, amikor a barátnőmmel nyaraltunk, éjjel keltettem fel magam hogy megnézzem Katinkát és a vízilabdázókat. Ez tényleg jó és nagy dolog. Viszont a NOlimpia kampánnyal úgy gondoltuk, hogy az országnak most más prioritásai vannak.

Mindannyian szeretjük ezt az országot, és tudjuk azt, hogy azok is, akik támogatják az olimpiát és azok is, akik nem támogatják az olimpiát, de egy olyan Magyarországon szeretnénk élni, amiben, hogyha a rokonaim, szeretteim vagy családtagjaim bekerülnek egy kórházba például, akkor biztos lehetek abban, hogy őket a legmodernebb technológiákkal, a legnagyobb odafigyeléssel fogják ápolni, és egészségesen fognak kijönni. A másik, hogy ha a gyerekem elmegy egy iskolába, akkor én egy olyan gyereket szeretnék utána visszakapni, aki egy felelős felnőtt lesz, akinek a képességeit tudja majd kamatoztatni ez a társadalom, és aki képes lesz a 21. század kihívásaihoz nap mint nap alkalmazkodni. Mi ilyen oktatási rendszert szeretnénk és szerintünk ebbe kell fektetni.

Ami még nagyon fontos, hogy elmondták a kormánypárti politikusok, hogy mi hazaárulók vagyunk és Los Angelesnek és Párizsnak meg nem tudom még minek vagyunk az ügynökei. Érvek helyett minket, huszon- harmincéves embereket ügynököznek, mert népszavazást kezdeményeztünk. Baromi szomorú és szar dolog, hogy itt tart a politika. És ha hátranézek, itt van ugye a Parlament mögöttem, ott vitatkoznak a politikusok, akik 2015-ben azt mondták, hogy nemzeti egységet kovácsoltak maguk között. Csak éppen azt felejtették el, hogy a nemzeti egységben az emberek is benne vannak.

Az embereket meg kell tudni győzni, vannak álláspontok, mégpedig kettő, melyeket ütköztetni kell. Nem kell teleplakátolni az egész országot ahhoz, hogy meggyőzd az embereket. Nekünk másra van szükségünk, és az emberek ezt most végre kimondták. Úgyhogy ha ügynököket és besúgókat szeretnénk keresni, akkor azt a politikai elitben tegyék, ne a Momentum köreiben.

Azt gondoljuk, hogy igenis veszélyes és nemzetbiztonsági kockázatot hordoz, hogy az ügynökaktákról még mindig nem tudunk semmit. Ezeket a politikusokat, a saját vezetőinket, mind az oroszok, mind más nagyhatalmak és a magyar maffia is zsarolni tudja. Ez probléma, úgyhogy ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni és nyilvánosságra hozni őket.

Végezetül pedig szeretnénk befejezni a rendszerváltást. Azon fogunk dolgozni mindenkivel, hogy ez meg is történjen. Tehát itt nem a politikai elitnek kell rendszert váltani, mert az nem sikerült ’89-ben, hanem az embereknek. És ez folyamat, nem pillanat. Beszélhetünk 2018-ról, 2022-ről meg még sok mindenről, de az, hogy a rendszerváltást végre be tudjuk fejezni, egy folyamat lesz. Erre vállalkozott a Momentum. Köszönöm a figyelmet és szeretném átadni Soproni Tamásnak a szót.

Soproni Tamás beszéde

A pályázat visszavonásával sem a feladatunk, sem a terveink nem változtak. A feladatunk, ahogy Andris is mondta, az, hogy befejezzük a rendszerváltást. A tervünk pedig az, hogy 45 napon keresztül járjuk az országot, megkeressük a kis közösségeket és ott is megalapítjuk a Cselekvés Köreit.

Mi nem félünk az emberektől, nem félünk az emberek véleményétől és a kérdésektől sem. Olyan embereket fogunk keresni, akik felül tudnak emelkedni a bal- és jobboldal megosztottságán. Legyenek fiatalok, legyenek öregek, legyenek szegények, gazdagok, jobboldaliak vagy baloldaliak, nem érdekes, ha cselekedni akarnak egy jobb Magyarországért és hajlandóak közösségben gondolkodni. Mert Magyarország egy közösség, a magyar nemzet a családunk.

Azért van szükség rá, hogy mi cselekedjünk, mert a politikai elit elárult minket. Az állam feladatait kell pótolnunk, ez a felelőssége a Momentumnak és a Cselekvés Köreinek. Múlt héten Miskolcon voltunk és egy 4 órás beszélgetés keretében nagyjából 40 emberrel beszélgettünk a helyi problémákról, az egészségügyről, az oktatásról, a lakhatásról és közösen kerestük meg a legsúlyosabb, legégetőbb problémákat, hogy aztán megoldásokat találjunk. Célunk tehát az, hogy megalapítsuk a Cselekvés Köreit az egész Kárpát-medencében és az emigrált magyarok között is, hogy az értékeinket képviselhessük és erőt tudjunk mutatni annak a politikai elitnek, mely elárult nem csak minket, hanem az egész magyar nemzetet.

Kép: Index

Vezessük új útra Magyarországot!
Ez AZ a Budapest