Fekete-Győr András 2020-as évértékelője

Szerző: | 2020 feb 2. | Beszédek, Magyarország

Fekete-Győr András beszéde a Momentum 2020 február 1-jén tartott évértékelő rendezvényén.

 
Új évtized, új lendület, ezt hirdeti a mai eseményünk. Azért választottuk ezt a címet, mert ha valamire, hát lendületre egészen biztosan szüksége lesz Magyarországnak az új évtizedben.
Ma, a 2020-as évek kezdetén fontos, hogy megálljunk és számot vessünk azzal, hogy milyen évtizedet hagyunk magunk mögött, és hogy beszéljünk arról, ami ránk vár az elkövetkező években, évtizedekben.
Egy olyan időszakot hagyunk magunk mögött, ami a magyarok helyett Orbán Viktorról szólt. Közös problémáink, közös reményeink, közös álmaink helyett az Orbán-család magán érdekeiről, magán üzleteiről és magánvagyonáról szólt.

Az arcom leszakad, amikor azt látom, hogy Magyarország leggazdagabb embere, Orbán Viktor, aki lopott pénzből lett százmilliárdos, a vagyonnyilatkozatában azt írja, hogy kevesebb megtakarítása van, mint a rezidensként dolgozó húgomnak.

Egy évtized alatt egy olyan rendszer épült ki, ami belemászott a mindennapjainkba. És amiről a fiatalabb generációk, legfeljebb csak a történelemkönyvekben olvashattak, vagy a családi beszélgetéseken hallhattak. Ez a nyolcvanas évek elejének világa: amikor már nem visz el az Andrássy útra a fekete autó, ha elmondasz egy viccet a főnökről – de Andrássy úti lakásod csak akkor lesz, ha a miniszterelnök családtagja vagy üzlettársa vagy.
Ha majd az utánunk jövők a 2010-es évekről tanulnak, akkor párhuzamos valóságok képét fogják látni. Ami az egyik oldalon nemzeti szabadságharc, az a másik oldalon korrupt oligarchia. Ami valakinek gránitszilárdságú alaptörvény, az másnak a demokratikus fékek és ellensúlyok meggyalázása. Ami egyeseknek gazdasági fejlődés, az másoknak visszafordíthatatlan leszakadás.
Ezekről a párhuzamos valóságokról szóltak a 2010-es évek. Ezek a párhuzamos valóságok sajnos fájóan ismerősek lehetnek azoknak, akik megélték a 70-es, 80-as éveket. Mintha a 20. század nem ért volna véget, hanem azóta is kísértene minket. A 20. század kísérti ma is Magyarországot gyűlöletkeltés, orosz befolyás és állampárti eszközök formájában is. Politikai értelemben a 20. század még nem ért véget.

A 20. század 2022-ben érhet véget.

Ehhez azonban kezdenünk kell valamit azzal a helyzettel, amiben Magyarország benne ragadt.
Egy felelős politikusnak nem elég arról beszélnie, hogy mi a terve a 2022-es választásokra. Nem elég arról beszélni Facebook bejegyzésekben meg interjúkban, hogy milyennek kell lennie az ellenzéki összefogásnak. Ezek fontos, de technikai jellegű kérdései a politikának. Ennél vannak sokkal fontosabb, a magyarok sorsát érintő kérdések. Történelmi távlatú kérdések, amelyek meghatározzák, hogy mi vár ránk az Orbán-rendszer után, egy 21. századi Magyarországon. Melyek biztosítják, hogy senki nem építhet ki újra teljhatalmat ebben az országban. Melyek után nem tévedünk vissza újra bizonyos rossz szokásokhoz. Ha ezekre a kérdésekre van válaszunk, 2022-ben nem csak az ellenzék nyerhet, hanem Magyarország és a magyarok is. Ez a valódi cél. És csak akkor nyerhetünk, ha tudjuk, hogy hol képzeljük el Magyarország helyét a világban:

nemzeti magányban, Vlagyimir Putyin karjában, vagy Európa magjában.

Hiszek abban, hogy a Momentum erről az útról szól, ez a létezésünk célja. És éppen ezért, ma az aktuálpolitika mellett, erről a célról és a közös jövőnkről szeretnék nektek beszélni.
Ezen az úton a tavalyi év egy fontos mérföldkő volt. 2019 volt a Momentum történetének legsikeresebb és legnehezebb éve.
Brutálisan sok munkát tettünk, tettetek bele az EP és az önkormányzati kampányainkba!
Emlékszem egy üzenetre, amit ebben az időszakban kaptam, így szólt: “András, politikus ennyi időt még nem töltött aluljáróban, mint amennyit te.” Nem tudom, hogy bóknak szánta-e, aki küldte — én annak vettem.
Az a munka, amit az aktivistáink, a képviselőjelöltek és a Momentum teljes csapata az elmúlt egy évben lerakott az asztalra, mára egy megkerülhetetlen politikai tényezővé tett minket. Veletek együtt egy új, 21. századi politikai generáció lépett színre, ami hosszú távon formálja és alakítja majd Magyarország jelenét és jövőjét.
Most már nem csak számolni lehet velünk, hanem számíthattok is ránk. Számíthattok a 2 EP-képviselőnkre, a 6 polgármesterünkre, a 10 alpolgármesterünkre, a 134 képviselőnkre, a főpolgármester-helyettesünkre, akiknek köszönhetően az egyik legerősebb ellenzéki pártként zártuk az évtizedet.
A cserszegtomaji polgármesteri hivataltól a Nógrád megyei közgyűlésen át egészen a budapesti Városházáig, sőt, az Európai Parlamentig, mi momentumosok ott vagyunk, hallatjuk a hangunkat, számon kérünk, és ami ennél is fontosabb: cselekszünk és dolgozunk.
Mi vitapartnernek tekintünk mindenkit, és örülünk annak, ha rávesszük a környezetünket, hogy változzon:

a Fidesz felismerje, hogy nők is vannak a világon, és nem csak a konyhában a helyük, és felismerje, hogy elveszítette a fiatalokat.

Gyorsan tanulják a leckét, de elkéstek. Igaz ugyan, hogy a Momentum nélkül ma nem lenne huszonéves helyettes államtitkár – ismeretlenül is kívánok jó munkát neki, mert mi sohasem bántunk senkit csak azért, mert fiatal.
Már hallják a hangunkat, de még mindig nem értik, amit mondunk. De nap mint nap rádöbbentjük arra a szövetségeseinket is, hogy hagyják maguk mögött a régi rutinokat. A mi kezünk tiszta, és az is marad. Tesszük a dolgunkat – a fiatalok lendületével és a politikusok alázatával. Tesszük a dolgunkat, hogy legyőzzük az ellenfeleinket – akik nem ellenségeink, ahogyan sokszor ők ránk tekintenek -, és meggyőzzük a szövetségeseinket. Mi így szolgáljuk a választóinkat.
Lehet, hogy még nem bukott meg Orbán Viktor, de ma már mindenki tudja, hogy nem sebezhetetlen, hogy távolról sem legyőzhetetlen. Az öntelt, gőgös, a választókat a vadászkastélyok tornyaiból figyelő politika októberben vereséget szenvedett.
A vadászkastélypolitika kudarcával a centrális erőtér eddigi formájában megszűnt. A NER viszont még mindig itt van és legfeljebb csak megbicsaklott. Az, hogy meddig nyomasztja tovább a magyarok életét, ugyanis nem csak a választásoktól függ.
A választások után le is kell bontani ezt a rendszert, tégláról téglára. Ezért is bontja fel Terézváros a szerződést a Figyelővel, ezért akadályozzuk meg Trócsányi László biztosi kinevezését, és ezért számoljuk fel a Fidesz-oligarchák ingyenes parkolását a Várnegyedben.
Meg is szoktuk kapni a bélyeget, hogy biztos csak rombolni akarunk. Nagyobbat nem is tévedhetnének. Mi nem hunyunk szemet a múlt felett. A magunk eszközeivel megtesszük azt, ami idehaza minden rendszerváltáskor el szokott maradni – elszámolunk az előző vezetéssel. Nem rendezünk boszorkányüldözést, nem kellenek idei Budai Gyula féle pitbullpolitikusok. Csak tisztességes szembenézés kell azzal, hogy mi történt, és mi nem mehet tovább.

Csak így tudunk tiszta lappal kezdeni. Csak így tudjuk a 21. századba vezetni Magyarországot.

És ha végignézek a képviselőinken, polgármestereinken, akkor én azt látom, hogy napról napra egyre jobban kormányzunk. Már most van mire büszkének lennünk. Csak hogy néhány példát kiemeljek az elmúlt hetekből:
  • Déri Tiborék Újpesten megmentették a Farkas-erdőt az értelmetlen beépítéstől.
  • Soproni Tamásék Terézvárosban az idáig üresen álló önkormányzati lakások felújításáról döntöttek, mert a lakásválság megoldása nem várhat tovább.
  • Katka és Anna aktív részvételével, és az Európai pártcsaládunk kezdeményezésére szavazta meg az Európai Parlament a legátfogóbb európai környezetvédelmi csomagot, az Európai Zöld Megállapodást, a European Green Dealt.
Az első lépéseink biztatóak. Az irány jó. De a cél még messze van. Még nem sikerült magunk mögött hagyni a 20. századot.

A 20. század a Horthykról, a Kádárokról és az Orbánokról szólt, mi viszont azt szeretnénk, hogy a 21. század a magyarokról szóljon.

A tudásunkról, az egészségünkről, a jól fizető munkánkról, az európai lehetőségeinkről, és a tiszta környezetünkről.
A célunk, hogy végre megérkezzünk oda, ahol Magyarország megérdemelt helye lenne: a 21. század nyertesei közé.
Az új korszakban a magyar politika már nem engedheti meg magának azt, hogy kizárólag piros-fehér-zöld szemüvegen keresztül szemlélje a világot. Aki így tesz, az elszigetelődik, elveszíti barátait, szövetségeseit, és magára marad. Hatása Magyarország 93 ezer 30 négyzetkilométerére korlátozódik. Ennél nekünk bátrabbnak kell lennünk! Valójában a 21. század magyar politikusainak európai látószögű szemüveggel, sőt tovább megyek, globális távlatú szemüveggel is rendelkeznie kell. Ez azt jelenti, hogy bár nekünk a hazánk boldogulása a legfontosabb, de nagyon jól tudjuk, hogy Európa sorsa a mi sorsunk is, ezért azt nem lebontani, hanem fejleszteni kell. Nagyon jól tudjuk, hogy a Föld sorsa, a magyarok sorsa is. Ezért a klímaváltozáson nem értetlenkedni kell, hanem az országunkat klímasemlegessé kell tennünk.
Az a politika, ami megoszt, ami folyamatosan ellenséget keres (és persze talál is minden bokor mögött), ami valami ellen és nem mellett áll ki…az egy vagy akár több kampányt sikerre vihet, de az országot egész biztosan előbb-utóbb nyomorba dönti. Ez ugyanis nem őszinte politika: a problémákat nem megoldani akarja, hanem megteremteni, hogy aztán a megmentő képében tetszelegjen.
Látszatproblémák és szélmalomharcok helyett, valódi ügyekre és közös célokra van szükség.
Ideje, hogy új lendületet vegyünk. Kell egy új építkezés.

Fel kell építenünk a 21. századi Magyarországot.

Ahhoz, hogy ezt elérjük, nekünk magyaroknak öt nagy feladatot kell megoldanunk! Ahhoz, hogy meg tudjuk őket valósítani 21. századi minimumra van szükség, mert ezek nem egyetlen, hanem több kormányzati ciklus feladatai.
1. A magyarok tudása, vagyis világszínvonalú magyar oktatás!
2. A magyarok egészsége, vagyis a legkorszerűbb egészségügyi ellátás!
3. A magyarok munkája, vagyis magas hozzáadott értékű, családbarát munkahelyek!
4. A magyarok európai lehetőségei, vagyis az Európai Unió fejlesztése!
5. A magyarok környezete, vagyis klímasemleges Magyarország mielőbbi elérése!
Ha mindez sikerül, akkor büszkén mondhatjuk, hogy mindent megtettünk, amit az új korszak hazai, európai és világméretű kihívásai megkövetelnek tőlünk, és Magyarországot a 21. század nyertesévé tettük!
Sokat akarunk, tudom. Ma nem is lesz időnk mindről beszélni, de hát éppen ezért kell erre két év. Addig is vitaindítóként kezdjük a legnagyobb falattal.
Ha van olyan téma, ami szekértáborokon és országhatárokon túlnyúlva vitán felül áll, és mindenkit megmozgatott az elmúlt évben, az a klímakatasztrófa megelőzése. Kivételt képeznek ez alól természetesen a Bayer-show korlátolt értelmi képességgel vagy felelősségérzettel megáldott tagjai, őket ezúton is szeretnénk megnyugtatni, hogy nem, a klímasemlegesség nem azt jelenti, hogy betiltjuk az időjárást.

De ez a példa is tökéletesen mutatja, hogy a klímakatasztrófa árnya milyen komoly zavart okozott a kormánypárti megmondóemberek világában. Nehéz helyzetben is vannak Habonytól Bayerig, mert ezt már nehéz lesz egyetlen öregemberre fogni.

Az egész EU-ban a harmadik legszennyezettebb levegőt szívják a magyarok. Vagyis a klímaváltozás a mindennapjaink része:

a Duna vízhőmérséklete, mely a paksi atomerőmű hűtővízeként szolgálna, a nyári kánikulák, a földjeink kiszáradása, a városi szmogriadók, a gyümölcseinket beporzó méhek kipusztulása, mind mind egy-egy újabb ügy, amivel foglalkoznunk kell. Nem kell Ausztráliáig vagy az Amazonasig mennünk, hogy lássuk, van itt feladat bőven.

Cselekednünk kell, mert a klímakérdés mára létkérdéssé vált. És amikor azt mondom: “cselekedni”, az alatt nem zöld színű pártlogókra vagy klímavétósból klímakaméleonná vedlett miniszterelnökökre gondolok.

Nekünk momentumosoknak alapvetés, hogy ezzel kötelességünk foglalkozni! Ezért is vagyok büszke arra, hogy pl. Szegeden a Zöld Város programért a momentumos Mihálik Edvin felel, vagy Budapesten a környezetvédelmi bizottságot a momentumos Déri Tibor vezeti.
Nekünk azonban ezen túlmutató felelősségünk is van. A jó kormányzás csak akkor visz érdemi eredményre, ha az emberek ugyanúgy partnereink a közös munkában. Ők pedig úgy lesznek partnerek, ha személyes kapcsolatba lépünk velük. Ezért mi momentumosok a fenntartható Magyarország ügyében a közösségszervezés eszközéhez nyúlunk, mert ez az egyik erősségünk.

2020-ban elindítjuk a Klímaköröket.

Első fázisban azokon a településeken, ahol momentumos önkormányzati képviselők működnek. Vagyis tavasztól megszervezzük azokat a közösségeket, amelyek helyi szinten a környezetvédelem ügyét tűzik zászlajukra. Ezek a csoportok lesznek azok, amelyek által a klímakérdés nem csak a médiában jelenik meg, hanem a helyi közösségek mindennapjaiban is.
Azt várjuk, hogy ezek a közösségek segítsenek abban, hogy a beszélgetéseink ne csak arról szóljanak, hogy már megint milyen kánikula van, hanem arról is, hogy konkrétan mit lehet és kell tenni a környezet megóvásáért helyi szinten.
Ők lesznek azok, akik nyomást gyakorolnak a helyi és országos politikusokra.
Ők lesznek azok, akik fellépnek a környezetkárosítókkal szemben: az illegális szemétlerakóktól a mátrai típusú erőművekig bezárólag.
Ők lesznek azok, akik segíthetnek abban, hogy elindítsunk egy hosszú ideig tartó folyamatot, melynek a végére Magyarország egy klímasemleges országgá válik.
Ez a Momentum egyik idei vállalása a közös jövőnkért. De hosszú még az út.
Mindezek ugyanis csak akkor válhatnak valóra, ha két feladatot sikerrel teljesítünk:

2022-ig át kell törnünk a kistelepülések köré épített narancssárga falat, és fel kell készülnünk a kormányzásra.

Egyik sem könnyű, de egyik sem lehetetlen. A nulláról néhány év alatt felépíteni egy 21. századi pártot sem volt könnyű. A 18-as választási pofon után felállni és egy évvel később visszaadni azt a pofont Orbán Viktornak sem volt könnyű.

Csütörtökön Mosonmagyaróváron jártam fórumot tartani. Végre fideszes szavazók is jöttek. Kíváncsiak voltak. Az esemény előtt egyikük azt kérdezte hangosan: “Na hol van ez a ….?!” Ki tudjátok találni… A 2 órás teltházas beszélgetés, vita, indulatok után ott maradtak még beszélgetni. És kézfogással tudtunk elbúcsúzni.

Mi ebből nekem a tanulság? Hogy megéri… És hogy van remény!
Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt évben feladatra jelentkezett nálunk, és azoknak a honfitársainknak, akik ajtót nyitottak nekünk és meghallgattak bennünket, akik kíváncsiak voltak ránk és elmondták nekünk, hogy ők milyen országban akarnak élni. Ezek a beszélgetések és találkozások, lépésről-lépésre hoznak bennünket közelebb ahhoz, hogy közös nevezőre jussunk a a 21. századot érintő kérdésekben.
És bár a kormány mindent megtesz, hogy kisajátítsa a kisvárosokat, nagyközségeket, falvakat – a vidéket – a helyzet az, hogy mi a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy ez nem így működik. Hogy országszerte milliók várnak arra, hogy a feudális hűbérviszonyokat felszámolják. Hogy Vámospércstől Cserszegtomajig számíthatunk az emberek bizalmára. Hogy felettünk nincsen üvegplafon.
Ezért nem dőlhetünk hátra idén sem: lehet, hogy a kampányok egy időre papíron véget értek, de nekünk többekhez kell szólnunk és többeket kell képviselnünk, mint valaha. Kettőzött erővel kell országot járni. Bizonyítani kell, hogy nem csak négyévente vagyunk ott az embereknek. Hogy ha ránk húzzák az X-et, annak érdemi következményei lesznek.
Ezért ez a mai évértékelő egy felkérés is egyben. Egy felkérés arra, hogy ne hagyjuk abba, amit tavaly elkezdtünk. Egy felkérés arra, hogy ne kényelmesedjünk el részsikerektől. Egy felkérés arra, hogy lépésről lépésre jussunk el mindenkihez. Egy felkérés arra, hogy tegyük félre a kisstílű vitákat, és beszéljünk hazánk valódi sorskérdéseiről. Egy felkérés arra, hogy kezdjük megírni azt a programot, ami egy 21. századi Magyarország alapkövét jelentheti.
Mert ennek az országnak, az itt élőknek szüksége van arra, hogy legyen egy közös 21. századi minimum. Csak így válhat Magyarország ennek az évszázadnak a nyertesévé.
A 2020-2030-as évtized a 20. század lezárásnak, és a 21. század elkezdésének évtizede lesz. Más szóval:

az Orbán-rendszer menni, a Momentum-kormány pedig jönni fog.

Tartsunk össze, tartsatok velünk!

Ajánló

X