A kormánytöbbség az elmúlt időszakban meghozott döntéseivel több mint 1 300 milliárd forintnyi vagyont szervezne ki olyan alapítványoknak, amelyek fölött a mindenkori Országgyűlés összetételétől függetlenül Orbán Viktorhoz lojális emberek rendelkeznének. A közvagyon ilyen mértékű és ellentételezés nélküli magánosítása sérti a demokráciát és a népszuverenitás elvét, ezért alkotmányellenes. Az ellenzék június elején jelentette be, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Ebben a cikkben a Momentum mutatja be az álláspontját.
Forrás: pixabay.com
Januárban a kormány 400 milliárd forint közpénzt adott át a Mathias Corvinus Collegium Alapítványnak, és ezt a hatalmas mennyiségű pénzt öt, általa kiválasztott emberre bízta, akik annak felhasználásán túl saját utódaik megválasztásáról is dönthetnek. Ugyanezt a modellt követi még 20 egyetemi és kulturális alapítvány, ezzel összesen 32 alapítvány, több mint 1300 milliárd forint közpénz vagyonnal. Ez hatalmas összeg: összehasonlításként a 2021-ben az összes állami bevételt 22 000 milliárd forintra tervezték, vagyis az idei bevételek 6 százalékát szervezik ki.
A Fidesz látszólag mindenre gondolt: a szabályokat kétharmados törvénybe írták, de azt szeretnék, hogy egy későbbi kétharmados kormány se változtathassa meg ezeket a szabályokat. A konstrukcióból az sejlik ki, hogy a kormány a vagyonátadással erről a pénzről teljesen le kíván mondani, és úgy akarja kezelni, mintha az államtól teljesen független magánvagyon lenne. Magánvagyont pedig az állam nem vehet el, csak teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett. Az állam tehát a legrosszabb gazda szeretne lenni: ingyen adja és pénzért vehetné csak vissza a rábízott közvagyont.
Ebben a cikkben először azt mutatjuk be, hogy az állam azért dönthet sok mindenről, mert a hatalma végső soron az emberek akaratán nyugszik. A második részben arról lesz szó, hogy az alapítványi modell hogyan sérti ezt az elvet, a harmadik részben pedig arról, hogy ennek következtében alkotmányellenes az alapítványi modell.
A demokratikus felhatalmazás láncolata
Az államnak nagy hatalma van: segítséget nyújthat millióknak, de börtönbe is zárhat embereket és adók által oszthatja újra az állampolgárok vagyonát, besorozhat katonának és akár háborút is indíthat. Ez az adott esetben „élet és halál feletti hatalom” pedig csak azért legitim, mert végső soron tőlünk, az emberektől származik: a hatalom forrása a nép. Az oktatási rendszerről döntő minisztertől, a füvön parkoló autóst megbüntető közterület-felügyelőn át a kirúgott munkavállalónak igazat adó bíróig minden állami munkatárs felhatalmazása visszavezethető a népakarathoz, vagyis a demokratikus felhatalmazáshoz. Az oktatási minisztert a miniszterelnök bízza meg, akit az emberek által választott Országgyűlés szavaz meg. A közterület-felügyelőt a főnöke veszi fel, akit a települési jegyző bíz meg, a jegyzőt pedig a lakók által közvetlenül választott polgármester választja ki, a parkolási bírság nagyságáról pedig az emberek által választott önkormányzati képviselők döntenek. A bírót szigorú szabályok szerint a többi bíró és az Országos Bírósági Hivatal választja ki, de az OBH elnökét az emberek által választott parlamenti képviselők választják meg.
Az új alapítványok létrehozásáról és az első kurátorokról az emberek által választott Országgyűlés dönt, viszont itt vége van a sornak. Ezeknek a kurátoroknak az utódairól maguk a kurátorok döntenek. Ez pedig egy abszolút királyi hatalom öröklődéséhez jobban hasonlít, mint egy ellenőrzött, demokratikus hatalomhoz. Kiskirályok igazgatnák az alapítványokat, akik kiválasztják az örököseiket, amikor nyugdíjba mennek. Mi, az emberek innentől kezdve soha többé nem szólhatunk bele az alapítványok munkájába: semmilyen kontroll nem lenne, csak néznénk messziről, hogy mit csinálnak a pénzünkkel.
Az alapítványi modell még a Fidesz eddigi kormányzásához képest is egy alapvető változás. A Nemzeti Együttműködés Rendszere eddig számtalanszor hivatkozott arra, hogy a többség nevében cselekszik. Az alapítványi modell szakítana ezzel: az ide kiszervezett állami vagyon felett nemcsak a következő, de formálisan már ez a kormány is örökre elveszítené az ellenőrzést, az alapítványokat nem lehetne demokratikusan, a többség nevében megváltoztatni. A Fidesznek valószínűleg ez a célja, hiszen a jelenlegi rendszer az intézmények uralma helyett a személyes kapcsolatokra épít.
„Magyarország Alapítvány”
A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok valójában – nevüktől eltérően – magánalapítványok: nem az állam ül a kuratóriumban, és nem szólhat bele a működésükbe máshogyan sem. Van olyan, hogy állami feladatokat alapítványok látnak el, de – eddig – egy nagyon lényeges különbséggel: a vezetésük lecserélhető. A felsőoktatásban közreműködő, például az Erasmus programot szervező Tempus Közalapítvány is egy alapítvány, de egészen máshogyan működik, mint a most állami pénzből létrejövő magánalapítványok. A Tempus Közalapítványt a magyar kormány alapította, és az alapítványt irányító kuratórium tagjait háromévente az egyik miniszter, jelenleg Kásler Miklós bízza meg. Ez nem arról szól, hogy Kásler vagy a Tempus Közalapítvány jól végzi-e a munkáját, vagy hogy a magyar Erasmus program lehetne-e jobb. Hanem arról, hogy ebben a modellben megvan a lehetőség a változtatásra: kormányváltás után az új oktatási miniszter legrosszabb esetben is három év múlva lecserélheti az alapítvány kurátorait. Ez elfogadható egy demokratikus rendszerben, mert az emberek akarata érvényesülni tud.
Ezek az új közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok igazából olyanok, mint a magáncégek. Az alapítványokba kiszervezett állami feladat és rengeteg pénz olyan, mintha a kormány ezt a sok száz milliárd forintot fogta volna és odaadta volna a szomszédnak, vagy a volt osztálytárs kft-jének és még az alapítói jogokról is lemondott volna az ismerős javára. Ez a pénz kikerül az állami kontroll alól, semmit sem lehet vele kezdeni, szavazáson ennek a vagyonnak a sorsáról nem lehet dönteni. Mintha 1300 milliárd forint szabad felhasználású támogatást kapna néhány kiválasztott kft. vagy rt.
Az egyetemi alapítványokról szóló törvény indoklása szerint „a 21. század harmadik évtizedének elejére az ellátandó közfeladatok sokszínűsége és dinamikus változása az állam szerepvállalásának újragondolására késztet”, ezért „a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok a mindenkori kormányzattól független, magánjogi formában” működnek. Mi akadálya lenne így annak, hogy a teljes költségvetést egy alapítványba szervezze ki a Parlament? A felsőoktatás kiszervezése megtörténik, de mi akadályozná meg a kormányt abban, hogy a felsőoktatás után az egészségügytől a nyugdíjrendszerig, a közoktatástól akár a honvédelemig mindent egy-egy alapítványba szervezzen ki?
A kormány szerint semmi.
Olyannyira semmi, hogy a törvény külön fejezetet szentel az egészségügyi feladatok alapítványi ellátásának, tehát ebben az irányban is van gondolkodás, de megtalálható itt például „fenntarthatóság és körkörös gazdaság céljainak elérését támogató tevékenységek, örökségvédelem, az épített és természeti kultúra, környezet védelme, illetve ezek körébe tartozó építmények, területek kulturális célú látogathatóságának, megismerhetőségének biztosítása”. Az alapítványokat örökre kinevezett, leválthatatlan kurátorok irányítanák, akik azt csinálnak a vagyonnal, amit akarnak, az alapító okiratot is módosíthatják, sőt, az utódjukat is kijelölhetik: a pozíció majdhogynem örökölhető. Mindannyian érezzük, hogy egy ilyen rendszerrel valami nincs rendben: az életünk irányítását csavarja ki a kezeink közül.
Az alapítványi modell nem demokratikus, ezért alkotmányellenes
Az 1990-es Alkotmány és az Alaptörvény is demokratikus rendszerről szól: az Alaptörvény kimondja, hogy Magyarország demokratikus jogállam és, hogy „a közhatalom forrása a nép” [B) cikk (1) és (3) bekezdés]; lefekteti a népszuverenitás elvét [B) cikk (4) bekezdés]; kimondja, hogy senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására [C) cikk (2) bekezdés]; és minden állampolgár jogaként írja elő, hogy választáson fejthesse ki az akaratát [XXIII. cikk (1) bekezdés]. Nem csak az Alaptörvény, de Magyarország által aláírt nemzetközi szerződések és Európai Uniós szabályok is előírják a demokrácia követelményét [például az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke]. Ezeket a demokratikus szabályokat töri meg az új, valójában magánalapítványi rendszer, mert rengeteg pénz, vagyis hatalom irányítását veszi ki a kezünkből.
A népszuverenitás elve az Alkotmánybíróság értelmezésében azt jelenti, hogy a nép nem csak elvont értelemben forrása a hatalomnak, hanem aktívan részt is vesz annak alakításában [1/2013. (I. 7.) AB határozat]. A modern demokratikus berendezkedésekben ennek legfőbb eszköze a meghatározott időközönként tartott választásokon való részvétel [6/1991. (II. 28.) AB határozat]. Az 1990-es Alkotmány, az Alaptörvény és az Alkotmánybíróság gyakorlata is a pártok szabad versenyére épülő demokráciát követel meg, aminek a lényege, hogy a szabad és fair választásokon győztes kormánytöbbség megvalósíthatja közpolitikai elképzeléseit, és a következő választáson dönthetünk arról, hogy ez megfelelő, vagy mást szeretnénk.
A nevében sokszor „köz”, de valójában magánalapítványi rendszer sérti a népszuverenitást, ezért az Alkotmánybíróságnak meg kell semmisítenie. Csak olyan módon lehet ekkora vagyont közfeladatra bárkinek átadni, ha végső soron az emberek dönthetnek a felhasználásáról. Ez nem olyan, mint amikor egy sikeres magánvállalkozó rengeteg pénzt gyűjt és abból alapít egy egyetemet vagy kórházat: a saját vagyonát mindenki arra költi, amire szeretné. Az új fideszes alapítványok esetében közpénzről van szó, amit emberek fizettek be adóként, tehát aminek az elköltéséről végső soron ugyanezeknek az embereknek kell dönteniük nem csak most, hanem hosszú távon is. Ha erre elvi lehetőségük sincs, az sérti a népszuverenitás és demokrácia elvét.
Az alapítványi modellt nem menti meg, hogy kétharmados törvénnyel igyekszik védeni a kormány, mert a kétharmados törvények sem ütközhetnek az Alaptörvénybe. Az Alaptörvény pedig demokratikus államról ír, ennek a szabálynak pedig az Alkotmánybíróság kell, hogy érvényt szerezzen. Az új alapítványokat létrehozó, nekik állami felügyeleti lehetőség nélkül pénzt átadó jogszabályokat az Alkotmánybíróság minden további nélkül megsemmisítheti, és ha komolyan veszi a feladatát, meg is kell semmisítenie. A saját feladatát komolyan vevő Alkotmánybíróságnak ítéletében alkotmányos követelményként elő kell írnia, hogy az alapítványok felett demokratikus kontrollnak kell lennie. Erre a kormányváltás előtt és utána is lehetősége van az Alkotmánybíróságnak.
Nem példa nélküli, hogy a demokratikus hatalomgyakorlás sérelme miatt megsemmisítsenek egy törvényt. Az Amerikai Egyesült Államokban az elnöknek az emberektől kapott hatalmát kiüresítő törvényt semmisített meg a bíróság 2010-ben. A törvény szerint az elnök bizonyos beosztottjait akkor sem menthette volna fel, ha azok súlyosan megszegik a kötelességüket. Az elnöknek azonban az a feladata, hogy az őt megválasztó emberek akaratát hajtsa végre. Ha nem válthatja le az alkalmatlan munkatársait, akkor nem tudja érvényesíteni az emberek akaratát. A Fidesz most ezt szeretné elérni, hogy olyan kinevezettek rendelkezzenek a nemzeti vagyonnal és döntsenek például az egyetemekről, akiket senki sem válthat le, még maguk az emberek sem. Ez nem demokratikus, ezért meg kell változtatni.
Momentumos alkotmányjogászok
