2019. május 1-jén volt 15 éve, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Ebből az alkalomból szerveztük meg az Európamenetet. A felszólalók között voltak: Emma Bonino, római szenátor és volt olasz külügyminiszter, Luis Garicano, ALDE alelnök, a Ciudadanos listavezetője, valamint Margrethe Vestager az Európai Unió versenyjogi biztosa. Ebben a bejegyzésben beszédeik magyar nyelvű fordítása olvasható.
Margrethe Vestager beszéde:
Hű, de jól néztek ki! Látnotok kéne magatokat. Nagyon lenyűgöző, és itt lenni is az.
Majdnem napra pontosan 16 éve, hogy a magyarok 85 százaléka [Itt Vestager asszony tévedett: a magyar szavazók (tehát nem az összes magyarországi állampolgár) 84 százaléka szavazott az EU-tagság mellett. – A ford.] egy nagyon fontos döntést hozott meg. Egy alapvető döntést hoztak. Egy olyan döntést, ami örökké megváltoztatta Magyarország jövőjét. És egy döntést, amivel egy nálatok sokkal nagyobb utazást kezdtetek meg. Egy évvel később, 2004. május elsején Magyarország az EU tagja lett.
Ma nagyon nehéz lenne tagadni azt, hogy Európa a legjobb hely, ahol a történelem során élni lehetett. Együtt olyan sok mindent értünk el. Békét és jólétet teremtettünk a világháború hamvaiban. Túltettük magunkat az ellentéteken, megtanultunk együttműködni és közös döntéseket hozni. Közös értékeinket, mint a demokráciát és az igazságot, erős intézményekbe építettük be. És 15 évvel később olyan sok mindent értünk el, hogy a világban sokak számára vágyott célként jelenünk meg.
De persze ez nem tesz mindent tökéletessé. Körülöttünk mindenhol kihívások bukkannak fel, melyek persze a bizonytalanság fátylát vetik a jövőről alkotott elképzeléseinkre. Mi fog történni a bolygónkkal, amikor a klímaváltozás megváltoztatja a megszokott tájainkat? Mi lesz a magánéletünkkel és az önazonosságunkkal, amikor a technológia olyan gyorsan fejlődik, hogy követni is alig tudjuk? És miért olyan nehéz a fiataloknak, akik minden játékszabályt betartanak, munkát, biztonságot és a jövőbe vetett bizalmat találniuk?
És néha ezek a kihívások olyan nagynak, olyan teljesíthetetlennek tűnnek, hogy fel akarjuk adni, ott akarjuk hagyni az egészet. Őrlődni kezdünk. Elfelejtjük az általunk elért dolgok jó oldalát. Elkezdünk másokat vádolni a saját hibáink miatt, például Brüsszelt. A félelmet választjuk a remény helyett, a csalódottságot a cselekvés helyett. A közös értékekre való összpontosítás helyett arra figyelünk, mi választ szét minket.
Ez is előfordul, ez az út része – a rossz dolgok is részei. De amikor ez történik, dönthetünk amellett, hogy hagyjuk az egészet, vagy megnézhetjük a 15 éve tett ígéretet. Az ígéretet, amit nem csak magyarok tettek magyaroknak, hanem ami közös sorsban egyesíti a magyarokat európai barátaikkal. Egy ígéret, amit megbecsülnénk és védelmeznénk, mint a legértékesebb dolgokat, amikben hiszünk. Olyan dolgokat, amiket sose vennénk maguktól értetődőnek: igazságot, független bíróságokat; szabad sajtót; az akadémiai szabadságot tiszteletben tartó hozzáférést az oktatáshoz; egyenlő jogokat minden embernek.
A jogállamiság pedig nem csak egy hangsor: a jogállamiság a mindennapok része. Ez a biztosíték arra, hogy olyan döntéseket hozhatunk, amik lehetővé teszik az életet, amit élni akarunk. Mindenhol ott van és minden nap. Akkor, mikor a lányod ugyanakkora eséllyel kerül egyetemre, mint a rektor fia. Akkor, mikor a reggeli kávé mellett olvasott újságban kormánnyal, az ellenzékkel, a cégekkel és az NGO-kkal szemben is kritikusak – mert a történeteket minden oldalról látni akarjuk. A jogállamiság ott van abban a bizalomban is, hogy nem muszáj egyetértened a legjobb barátaiddal, vagy olyanokkal, akiket nem is ismersz. És ott van a csodákban és az érzelmek melegében, amikor beleszeretsz valakibe, bárki is legyen az.
Ez az európai ígéret. Az ígéret, amiért ti, magyarok, olyan keményen küzdöttetek és ezt a küzdelmet ma is folytatjátok, hogy [az ígéret] életben maradjon. Hadd mondjak csak ennyit: Európa veletek van, mellettetek állunk, nem vagytok egyedül. Mert ez közös felelősségünk. Közös felelősségünk, amivel ennek az ígéretnek tartozunk.
Csak pár hét van az európai választásokig és ennek a felelősségnek a nagy része most azok vállán van, akik indulnak a választáson. Ők lesznek azok, akik ezt a parlamentet egyedülállóvá teszik: olyanná, ami értékeket visz a mindennapi életbe. Ami határozott megoldásokkal, elképzelésekkel, irányadással jön: megvédeni határainkat, bolygónkat, szabadságunkat. A felelősséggel, hogy fenntartható és befogadó Európánk legyen, ahol biztonságban érezzük magunkat és ahol mindenkinek biztosított a méltányos esély, hogy jobb élete legyen. És a felelősséggel, hogy meghaladjuk különbségeinket. Azért, hogy egységesek maradjunk, nekünk, európaiaknak, többet lehet és többet is kell tennünk!
Úgyhogy a mai napon sok sikert kívánok a Momentum jelöltjeinek erre a választásra, de az utánra is. Szükség van rátok. Vezessetek benneteket szabadelvű értékeink progresszív szelleme, és lelkesítsenek benneteket az előttetek álló úton. Minden Momentumot támogatót is ösztönöznék, hogy ők is osszák meg ezeket az elképzeléseket másokkal. Akárhányszor beszélgetsz valakivel, városról városra, térről térre, ebédlőasztalok fölött és munkahelyeken, mindennél fontosabb, hogy ösztönözd a többieket a szavazásra. Ne adjátok fel! Maradjatok és vállaljatok részt!
És végül: szeretném megköszönni a Momentumnak, különösen Katkának, hogy meghívtatok az Európamenetre. Megtiszteltetés itt lenni, és nagy öröm is. Büszkeséggel és örömmel vagyok itt, Emma Boninoval és a később érkező Luis Garicanoval együtt. Ők az én társaim az Európa Csapatban. És ez egy különleges nap nekünk itt Magyarországon, mert ez egy európai nap. Úgyhogy ma vonuljunk fel, hogy megemlékezzünk az Unióban töltött 15 évről. És remélem, hogy 15 év után majd erre a napra is megemlékezünk. És hogy a következő generáció visszanézhessen és láthassa, hogy azért vonultunk, hogy érthetővé tegyük: meg fogjuk tartani ígéreteinket. Azért vonulunk, hogy megújítsuk ezt az ígéretet, hogy megújítsuk Európát. A szabadságért, haladásért és egységért vonulunk, Európáért vonulunk. Úgyhogy induljunk is!
Luis Garicano Gabilondo beszéde:
Köszönöm mindannyiójuknak! Nagyszerű önöket mind itt látni és itt lenni önökkel. Emma, Margrethe és én azért jöttünk, hogy támogassuk az önök Európamenetét és az önök mozgalmát, a Momentumot.
Azért jöttünk, hogy elmondjuk: szükségünk van szabadelvű hangokra Európában, és ide jöttünk, ahol a küzdelem már folyik. Pont ma délután látogattam meg a Közép-Európai Egyetemet, ahol Michael Ignatieff-fel is találkoztam. Hozzá, a CEU rektorához hasonlóan én is közgazdász professzor vagyok. És nehéz elhinnem, hogy a XXI. században, Európában egy független egyetemet kiszoríthatja egy országból az Európai Unió egyik kormánya. Vérlázító és nehezen hihető. Egy olyan egyetemet, aminek egyes képzései Európa ötven legjobbja közt vannak, ami néhány területen a világ húsz legjobb egyeteme közt található. És egy ilyen egyetemet kiszorítanak! A kereszténydemokraták és a néppárt pedig nem tesz semmit, hogy megállítsák Orbánt, és hogy azt mondják, hogy ez elfogadhatatlan. Az ALDE veletek van, a Momentummal van, a szabadelvűek veletek vannak, és mindannyiótokkal együtt itt van, hogy azt mondja: ennek legyen vége! Ez nem fér össze az európai értékekkel. Itt vagyunk, hogy azt mondjuk: Orbánnak meg kell állnia!
Tudjuk jól, hogy a populisták és a nacionalisták mit csinálnak. Ahogy Katka is mondta az imént, Orbán szavajárása az, hogy a bevándorlás veszélyes és hogy a bevándorlást meg kell állítani, és hasonlók. A populisták ezt az általuk megteremtett félelmet használják ki, és azt mondják az embereknek, hogy ők majd megvédik őket. Az emberek pedig aggódnak: a világ változik, ott a globalizáció… És tudjuk, hogy hogyan győznek: félelemkeltéssel. Úgy, hogy elhitetik emberekkel, hogy a mások, a különbözőek, ők veszélyesek és ijesztőek. És a konzervatívok, a szocialisták nem igazán adnak választ erre a populizmusra, mert nem tudnak megváltozni. Nem adnak egy határozott elképzelést, egy elképzelést egy új, megújuló Európáról, hogy felvegyék a harcot a félelmekkel.
Nekünk, szabadelvűeknek, van egy elképzelésünk. Van egy elképzelésünk egy egyesült Európáról, egy megújult Európáról. Értjük, hogy miért vannak panaszaik az embereknek, és hogy miért aggódnak. Európa olyan dolgokat is csinált, amelyeken változtatni kell. Nem voltak intézményi eszközeink, hogy megküzdjünk a gondokkal. De ez nem jelenti, hogy kevesebb Európára lenne szükség! Azt jelenti, hogy több Európa kell: hogy szembeszálljunk a bevándorlással, a klímaváltozás veszélyeivel, az irányíthatatlan biztonsági problémákkal szerte a világon. Hogy mindezeket a gondokat megoldjuk, több, és nem kevesebb Európára van szükség.
A populisták mondandójukkal a félelemre építenek, és olyan megoldásokat adnak, amelyekről tudjuk, hogy nem működnek. Nézzük csak meg a brexit esetét. A brexitnél is látszik, ahogy megígérték az Édenkertet, ahol majd lehet új falakat, új határokat építeni, és akkor megoldódnak a gondok. Nem, nem oldódtak meg! A brexit megmutatta, hogy ezek mind csak hazugságok! A kereskedelem megállítása, akadályok felhúzása – ezek nem fognak segíteni senkinek abban, hogy a gondjait megoldja. Úgyhogy a mi küzdelmünk, a Momentum küzdelme az, hogy egy megújult Európáért tegyünk: arról szól, hogy európai válaszokat adjunk a nemzetközi kihívásokra.
És még egy dolgot el kell mondanom. A Momentum új párt, egy olyan párt, aminek szüksége van a segítségünkre. Szükségünk van szabadelvű hangokra Európában. És, tudják, a különbség aközött, hogy Katka ott van az Európai Parlamentben, hogy a szabadelvű értékek, egy szabadelvű Magyarország szava lehet, Európa szava lehet – és aközött, hogy nincs ott, mennyi is? Öt, vagy tízezer szavazat? Mindannyian segíthetnek, hogy megválasszák őt. Mindannyiunknak tennünk kell. Meg kell mondani barátainknak és mindenkinek, hogy Európának szüksége van a Momentumra, Európának szüksége van a szabadelvűségre, és Európának szüksége van Katka hangjára az EP-ben. És mi azért vagyunk itt, hogy azt mondjuk: csináljuk meg! Juttassuk be a Momentumot az EP-be május végén. Köszönöm! Hajrá Momentum! Európa!
Emma Bonino beszéde:
Emma Boninonak hívnak, olasz vagyok. Abból az országból jövök, ami a második világháború utáni megalakuló Európai Unió alapító atyáinak és anyáinak csoportjába tartozik. Érzelmekkel teli dolog így, már kevésbé fiatalon, visszatérni Budapestre, ahol 1989 február-március-áprilisát töltöttem, még a [berlini] fal leomlása előtt. Ebben az időszakban nagyra értékeltem a magyarok bátorságát, akik ellenálltak az önkényuralomnak, ellenálltak az orosz megszállásnak, és akik, a ti apáitok és nagyapáitok, hatalmas árat fizettek a szabadságért és egy jobb jövőért.
Akkoriban olyan barátaim voltak, mint [Lech] Wałęsa, Václav Havel és az önök szabadságának és demokráciájának bajnokai. Aztán, ahogy múlt az idő, 2004. május 1-jén önök is csatlakoztak az Európai Unióhoz. Az európai család újra elismerte önöket a polgári jogok, emberi jogok, jólét és béke ernyője alatt.
Ne vegyék ezt magától értetődőnek! A demokrácia, a béke és a szabadság törékenyek. Ezek mind olyan folyamatok, amik előrefelé és hátrafelé is mehetnek. Mindez önökön múlik. Ezek az értékek törődést, szeretetet és figyelmet igényelnek, és napi szintű kiállást. Hát csak nem gondolják önök, fiatalok, hogy a világ mindig ilyen volt: a mozgás szabadságával, békével és egyebekkel? Ez nem így van, higgyék el nekem.
Az európai földrész a leginkább vérszomjas volt a történelemben: két világháború és egy népirtás is történt egy évszázad alatt. Aztán egy börtönben ülő látnok [Európa alapító atyáinak egyikéről, Konrad Adenauer-ről van szó, aki a náci Németország foglya volt a második világháború alatt. – A ford.] arra gondolt, hogy a gazdaságunk, értékeink és erősségeink egyesítése lehet az előre vezető lépés. És valóban: két emberöltőn belül Európa a régi családok újraegyesítésével a világ leggazdagabb földrésze lett. És nem csak a gazdaság tekintetében: gondoljanak csak vissza a negyven évvel ezelőtti életre! Az én országomban, ha visszanézek, én… nos, az nem az a hely, ahová vissza szeretnék menni.
Előre szeretnék tekinteni! És tudom, hogy a demokrácia egy folyamat, és akár el is tűnhet. Néha különös… a nacionalizmus, szuverenizmus miatt, ami nem csak Magyarországot, hanem az én országomat is érinti. Utóbbira soha sem gondoltam volna. Ezért vagyok büszke, hogy itt lehetek önökkel. Hogy kiállunk a szabadságért, a jólétért és azért, hogy gyermekeinknek is legyen helye a világban.
Mindezekkel szemben holnak itt lesz az én országom miniszterhelyettese, Salvini úr, hogy találkozzon Orbán úrral. Úgyhogy ezért kell oldalt válaszani, eldönteni, hogy miért állunk ki és hol. És úgy hiszem, hogy nekik nincsenek közös ügyeik. A nacionalizmus az együttműködés ellenfele. Az olaszok az elsők! A magyarok az elsők! A lengyelek az elsők! Az amerikaiak az elsők! És a végén ez azt jelenti, hogy mind utolsóak leszünk a világban. Magunkra maradva, 27 kis államként sose lesz Putyinhoz, Kínához, Trumphoz vagy a lángokban álló Földközi-tengeri térséghez elég erős szavunk. Ezt csak egységben, közös külpolitikával és védelmi politikával, minimális gazdasági integrációval [lehet], és …az élet alapvetően nehéz. De vannak időszakok (mint édesanyám és édesapám ideje), amik még nehezebbek. Senkinek se engedjük, hogy visszavigyenek a feszültségek, népirtás és vérontás korába. Most nálunk van a lendület, hogy túljussunk rajtuk, hogy előre nézzünk, hogy akár a világnak is példát mutassunk. Senkinek se engedjük, hogy visszavigyen!
Ezért van, hogy mindenki maga választja ki a barátait. És mi önöket választottuk. És én úgy gondolom, hogy ez jó választás volt. Ha jól tudom, a Momentum két éve jött létre. A Più Europa [Olasz centrista-liberális, Európa-párti politikai párt, amit Emma Bonino alapított. – A ford.] is két éve jött létre. Régóta politizálok, de két éve úgy döntöttünk: a korszak fő kérdése az, hogy Európával, vagy Európa nélkül. Nyílt társadalom vagy zárt társadalom. És határozott, állhatatos kiállással a nyílt társadalom és az emberek felelőssége mellé álltunk: az emberek jogai és kötelességei mellé. És amellé, hogy nem terjesztünk álhíreket. Állítsuk meg ezt a hatalmas mennyiségű hazugságot, amit mindenki mindenhonnan Önök felé dobál. Igen, igen – ők zsigerből irányítanak. Félelemmel és hasonlókkal. De az embernek van esze is. Nem csak egy szervünk van: van eszünk és legtöbbször még szívünk is van. És az agy (az értelem) és a szív (az együttérzés) összetársítása a legjobb út ahhoz, hogy előre menjünk.
Úgyhogy csatlakozzanak a szabadelvű csoporthoz! A szabadelvű csapat hét fő hét különféle országból. Öt nő, és némi kisebbség, két férfi. De majdcsak kibírják. Mi, nők, éveken át elviseltük ezt. Sokszor történt meg velem az, hogy én voltam az egyetlen nő a szobában, például egy miniszteri találkozón. Vagy hogy az ENSZ egy női ügyekről szóló bizottságában voltam az egyedüli nő. Mert ők [a férfiak] aztán igazi szakértők ebben – már ha nem haragszanak, hogy ezt mondom.
Egyszóval: nagyszerű esélyük van. Küldjék ki Katkát az Európai Parlamentbe, és Annát is! Mármint félre ne értsenek, nagyon szeretem a férfiakat is! De talán azt ki lehet mondani, hogy a történelmünk során főleg férfiak irányítottak bennünket. Próbálják ki a nőket is – hátha nekünk jobban sikerül. És azt is gondolom, hogy nem annyira bonyolult munka ez. Mikor nagyon fiatal voltam még, egy barátom azt mondta: vésd az eszedbe, hogy ahhoz, hogy a parlamentben komolyan vegyék, egy nőnek háromszor felkészültebbnek, háromszor eszesebbnek, háromszor makacsabbnak kell lennie!… De ne féljenek, annyira nem nehéz.
