Ez a magyar jövő három pillére: kórház, iskola, munkahely

 

 

 

Második országos választására készül a Momentum. Második programbemutatónk a mostani. Tavaly április 8-án, amikor megígértük, hogy “maradunk, ellenállunk, változtatunk”, biztosra vettük, hogy itt leszünk ma is. Ma itt állunk, erősebben, felkészültebben, mint valaha.

 

Másfél évtizeddel ezelőtt, 2004-ben az én hazám egy történelmi lehetőséget kapott. Magyarország az Európai Unió tagja lett, ami nemcsak azzal a jó érzéssel járt, hogy fejlett, szabad, nyugati országok közé nyertünk felvételt, hanem – legyünk őszinték – rengeteg pénzzel is. 2004 óta több mint 12 ezer milliárd forintot kaptunk az EU-tól. Ez naponta több mint 2 milliárd forint. Huszonöt metróvonal, félmillió lakás értéke érkezett ide. Mindenkire ebben az országban 1,2 millió forint jutott. Illetve: jutott volna.

 

Tizenöt évvel később azt látjuk, hogy 4,5 millió magyarnak nemhogy milliói nincsenek, de egyetlen forint félretett pénze sincs azon kívül, amit megkeres vagy nyugdíjként megkap a hónap elején. Azt látjuk, hogy évente 32 ezer magyar hal meg azért, mert nem jut normális orvosi ellátáshoz. Azt látjuk, hogy 4 ezer tanár hiányzik az iskolákból, és még mindig a kréta, a szivacs, és a jegyzetfüzet a fő segédeszközök.

 

Kevesek vitték haza, amit sokaknak adtak.

 

Ennek meg is lett az eredménye: 15 évvel az uniós csatlakozás, az európai álom beteljesülése után joggal panaszkodnak nekünk idős emberek, hogy több évtized munka után nem éri el a 40 ezer forintot a nyugdíjuk. Nem normális, hogy egy tűzoltó, aki az életét kockáztatja, hogy életeket mentsen, 140-150 ezer forintból kénytelen nyomorogni. Hogy nincs igazán jó egyetem, mert ami van, azt elüldözik vagy kisajátítják. Hogy még a kormány emberminisztériumának államtitkára sem akarja állami iskolába adni itt a gyerekeit.

 

Ennek véget kell vetni! Ma Magyarországon lassan minden városban le van térkövezve a főtér. Magyarországon lassan több a stadion, mint a focicsapat. Szigetszentmiklóson 3,5 milliárd forintból épülhet stadion, pedig a városnak már felnőtt focicsapata sincsen. Magyarországon lassan több a kilátó, mint a domb. Bodrogkeresztúron 40 millió EU-s forintból egy 40 centiméteres kilátót sikerült építeni.

 

Itt tartunk ma. És ha őszintén kérdeztek engem, hogy 2019-ben hol kéne tartanunk? Már rég arról kellene beszélnünk, hogy hogyan teremtjük meg minden magyarnak a lehetőséget, hogy bejárja ezt a gyönyörű földrészt. Arról kellene beszélnünk, hogy ne csak néhány egyetemista hozza haza a tudást az Erasmusszal, hanem középiskolások, vállalkozók is. Ezért köszönöm mindannyiunknak, de elsősorban a programunk íróinak, hogy vették a bátorságot, hogy ezekre a kérdésekre választ keressenek. Ezekre a kérdésekre mind van a Momentumnak megoldása: egy európai párt ugyanis csak akkor komolyan vehető, ha az európai programja is az.

 

De annak, hogy Európa Magyarországon is jelentsen valamit, van három előfeltétele. Első: egy magyar is élhessen addig, mint egy osztrák. Második: szavazógépek helyett kreatív, cselekvő magyarokat neveljünk. Harmadik: senki ne érezze úgy, hogy itthon nem lehet boldogulni. Ez a magyar jövő három pillére. Ami Orbánnak Isten – Haza – Család, az nekünk Kórház – Iskola – Munkahely. Ez a mi szentháromságunk. Milyen család az, ahol egy nagyszülő nem érheti meg, hogy az unokái felnőnek? Milyen haza az, ahonnan elmennek a fiatalok?

 

Kórház. Iskola. Munkahely.

 

 

Miért pont ez a három terület? Mert itt van a legnagyobb lemaradásunk Európához képest, és ha ezeken a területeken nem változtatunk sürgősen, akkor generációk életét tehetjük tönkre.

 

Az egészségügyi rendszerünk halálos beteg. A kórházaink szó szerint az összeomlás szélén. Jogosan rettegünk attól, hogy ha befekszünk, akkor kifekszünk. Hogy nem egy orvos, hanem egy patkány jön szembe a folyosón. Hamarabb lesz a gondolatból egy felsíró unoka, minthogy a nagyi időpontot kapna a szívműtétre.

Nyilvánvalóan ez a kérdés minden generációt másképp érint, de talán szüleinket, nagyszüleinket a legkeményebben. A nyugdíjas évek nem arra valók, hogy a nagyszüleink egy várólistán töltsék és hogy hálapénzre gyűjtsenek egy borítékban. Arra valók, hogy egy ledolgozott élet után a jól megérdemelt pihenésükre fordítsák, utazzanak, unokázzanak, új hobbikat találjanak, vagy a régieket elevenítsék fel újra. Ehhez viszont az kell, hogy olyan egészségi állapotban legyenek, ami ezt lehetővé teszi.

 

Mi azért fogunk dolgozni, hogy az EU-s pénzeket működő és kényelmes kórházakra fordítsuk, ahol az orvosok megbecsültek, és nem az idegösszeomlás szélén, hanem a betegek mellett állnak. Egy olyan egészségügyi rendszerre fordítjuk a támogatást, ami lehetővé teszi, hogy a magyarok is annyit és úgy élhessenek,  mint az osztrákok, mert nekünk is jogunk van addig élni, mint egy osztráknak.

 

 

Mi a helyzet az iskoláinkkal? Az oktatásunk nem készíti fel a gyerekeinket a változó világra, a 21. század kihívásaira. Ha Orbán Viktoron múlik, ő veszteseket nevel a gyerekeinkből. Olyan veszteseket ráadásul, akik nem is tehetnek arról, hogy a versenyben, amin elindultak, esélyük sincs, mert nem azt tanították nekik, amire az életben szükségük lesz.

 

Mi azért fogunk dolgozni, hogy az EU-s pénzből szabad, a kreativitásnak és csapatmunkának helyet adó iskolákat hozzunk létre, ahol a tanári pálya megbecsült, mind anyagi, mind erkölcsi értelemben, és ahol nem a fideszes haver lesz az igazgató, hanem az arra legalkalmasabb jelölt. És ahol a tantermekben nem az lesz a probléma, hogy épp van-e kréta, hanem az, hogy melyik legújabb digitális segédeszközt próbálja ki a tanár az új tanévben. Azt akarjuk, hogy 15 év múlva egy magyar fiatal, kikerülve a munka világába, ugyanolyan esélyekkel induljon, mint egy német.

 

A magyar munkavállaló elkeseredett. Elkeseredett, mert többet dolgozik, sokkal kevesebbért, mint a szlovák, a cseh vagy a lengyel, nem is beszélve az osztrákról. Elkeseredett, mert azt látja, hogy nem a teljesítmény számít abban, hogy ki jut előbbre, hanem a szolgalelkűség, haverság és hízelgés. Elkeseredett, mert pártkinevezett szinte mindenhol a főnök, az igazgató, az új menedzser, de lassan már a házmester is. Elkeseredett, mert azt látja, hogy “megszoksz, vagy megszöksz!”. És mint látjuk, egyre többen választják az utóbbit. Akkora az elvándorlás, hogy minden hatodik magyar gyerek már külföldön születik.

 

Ha ez így megy tovább, kiölik a magyarokból a vállalkozó kedvet, az ambíciót, a jól végzett munka örömét és megbecsülését. Miért kezdene bárki is itthon karriert építeni, amikor tudja, hogy nem a teljesítménye alapján fog előrelépni? Miért kezdene bárki is itthon vállalkozásba, amikor tudja, hogy ha jól megy a szekér, akkor egyszercsak bejelentkeznek, hogy vagy eladja, vagy elveszik. Miért képezné magát valaki a saját területén, amikor tudja, hogy a tudást itt nem értékelik?

 

Mi azért fogunk dolgozni, hogy az EU-s pénzt arra használjuk, hogy ezen változtassunk. Több támogatást az induló cégeknek, több támogatást a jó ötleteknek, több támogatást a kis és közepes, helyi vállalkozásoknak! Valódi versenyt teremtünk, az igazi teljesítményt díjazzuk, felpiszkáljuk a bennünk szunnyadó vállalkozókedvet, és megteremtjük azt a munkakörnyezetet, amiben az emberek megbecsülve érzik magukat. Azért dolgozunk, hogy soha senki ne érezhesse azt, hogy ebben az országban nem tud boldogulni.

 

És ne értsetek félre: pontosan tudom, hogy EU-s pénzből sajnos nem lehet tanári és orvosi fizetést emelni. Mi azért fogunk dolgozni az Európai Parlamentben az egyik legerősebb európai pártszövetség tagjaként, hogy Európában megértsék Magyarország fő problémáit, és végre megoldhassuk azokat. Hogy az EU-s pénzt kórházakra és orvosokra, iskolákra és tanárokra, munkahelyekre és munkavállalókra lehessen költeni.  

 

 

Vadászház, kilátó, és stadion már van elég. Működő kórház, jó iskola, tisztességes munkahely nincs. Ezek Magyarország igazi problémái, nem azok, amikkel Orbánék rémisztgetnek. És ez olyan borzasztó kudarc, hogy minden embernek, akinek ehhez köze van, azonnal a föld alá kellene süllyednie szégyenében.

 

A történelmi lehetőség elherdálására nincs mentség.

 

 

Mindenki látja, hogy ezek az igazi problémák, és én hiszem, hogy van megoldás rájuk. Elég volt a térkövekből, kommunikációs kampányokból, kalandparkokból! És különösen elég volt a stadionokból, fideszes luxusjachtokból! Aki a Momentumra szavaz, arra szavaz, hogy az EU-s pénzeket kórházra, iskolára és munkahelyre lehessen költeni Magyarországon ahelyett, hogy Orbánék zsebét tömnénk ki vele. Mi ezért fogunk dolgozni az Európai Parlamentben.

 

A fejlődéshez persze az kell, hogy továbbra is legyen pénze Magyarországnak. Ne legyenek kétségeink: Orbán Viktor az elmúlt években elérte, hogy komoly veszélybe kerüljenek hazánknak járó pénzek. Európa sem vak: pontosan látják, mire mennek az EU-s pénzek. Az Európai Unió vezetői nem hülyék. Ők is látják, hogy Orbán ellopja a pénzt és megfojtja Magyarországot. Ezért kötik majd az EU-s pénzeket jogállami feltételekhez.

 

Mit jelent ez magyarul? Azt, hogy veszélyben vannak a magyaroknak járó EU-s pénzek. Azt jelenti, hogy minél inkább elhiszik, hogy Orbán Viktor egyenlő Magyarországgal, annál kevesebb pénzt kapunk. Azt jelenti, hogy az Európai Unióban Orbán Viktor miatt elzárhatják a pénzcsapot. Azt jelenti, hogy ezermilliárdokkal kaphatunk kevesebbet, mint korábban.

 

Nekünk kell megmutatnunk Európában, hogy Magyarország nem egyenlő Orbán Viktorral, nem egyenlő a Fidesszel. Meg kell mentenünk Magyarország pénzét, ahogy több ezermilliárd forintot mentettünk meg a NOlimpiával. Ez pedig úgy nem fog menni, ha eggyel több Orbán-mamelukot küldünk Brüsszelbe. Ők a főnökük érdekeit védik, mi Magyarországét.

 

 

Május 26-án világossá tehetjük Európának: a magyarok készek megharcolni a demokráciáért, a jövőjükért. Készek olyan embereket küldeni az Európai Parlamentbe, akik nem a saját gazdagodásukért dolgoznak Oroszország helytartójaként, hanem a magyarokért és Európáért. A jövőnkért!

 

 

Itt az ideje változtatni. Nincs újabb tizenöt évünk. Nincs időnk arra, hogy pénzt talicskázzunk néhány KISZ-titkárból lett oligarcha számlájára. Nem tékozolhatunk el újabb másfél évtizedet arra, hogy kórházak, iskolák, és munkahelyek helyett vadászházak, kilátók és stadionok épüljenek. A képviselőink ezért fognak dolgozni Európában, és cselekvő pártként ezért fogunk dolgozni Magyarországon is, Szombathelytől Vámospércsig.

 

 

Mire szavaz az, aki a Momentumot támogatja május 26-án? Arra, hogy az EU-s pénzeket arra fordítsuk, amire a leginkább szükséges: kórházakra, iskolákra, és munkahelyekre. Arra, hogy megmentsük a hazánknak járó EU-s pénzeket. Arra, hogy ne adjuk a jövőnket.

 

Fekete-Győr András Momentum EP-bemutatóján elhangzott beszéde.

 

A Momentum teljes EP-programja az alábbi linkről tölthető le:

NE ADJUK A JÖVŐNKET! – A MOMENTUM VÁLASZTÁSI PROGRAMJA, EURÓPAI PARLAMENTI VÁLASZTÁS, 2019

Momentum Mozgalom © 2019 | Proud member of