Felfoghatatlan, rettenetes és embertelen. Ezekkel a szavakkal lehet a leginkább közelíteni azt a leírhatatlan szörnyűséget, amin sok millió embertársunknak át kellett mennie, mert egyesek, akik akkor hatalmon voltak, úgy gondolták, ők alsóbbrendűek, feleslegesek.
Ma emlékezünk a roma holokausztra, más néven porajmosra, lovári nyelven pharrajimosra, ugyanis 78 évvel ezelőtt, 1944 augusztus 2-án több mint 3000 roma származású embert gyilkoltak le szisztematikusan az SS katonák az auschwitz–birkenaui cigánytábor felszámolásakor. Az emlékezés és emlékeztetés erkölcsi kötelességünk főleg egy olyan országban, ahol a közöny és a cinizmus újra divattá válik és ahol a kormányfő mindenféle erkölcsi vagy politikai következmény nélkül beszélhet a “fajok keveredésének” elkerüléséről.
Emlékeznünk kell és emlékeztetni kell embertársainkat is! Hallatnunk kell a hangunkat, hogy ami a 20. század első felében megtörtént a “feleslegesnek” ítélt emberekkel, ne történhessen meg újra.
A porajmos sem egyik napról a másikra lecsapó katasztrófa volt. Hosszú évek egyre gyorsuló jogfosztása, majd végső őrületbe csúcsosodása vezetett ehhez az emberiség ellenes népirtáshoz.
A magyarországi roma áldozatok száma becslések szerint öt- és hetvenezer közé tehető. Az európai roma áldozatok számát 500 ezer és 1,5 millió fő közé teszik a történészek. A becslések pontatlansága abból fakad, hogy a roma áldozatok többségét mindenféle feljegyzések nélkül, névtelenül gyilkolták le és tették tömegsírokba.
