Egy 37 éve dolgozó pedagógus levele Orbán Viktorhoz

Szerző: | 2022 dec 5. | Blog

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Egy vidéki város patinás gimnáziumában tanítok biológiát és kémiát már 31 éve. Édesapám és a testvérem is tanárok. Édesapám több évtizedig volt járási szakszervezeti titkár és a Pedagógusok Szakszervezetének Országos Vezetőségi tagjaként országos szinten is dolgozott. Ő még tudja, ő még emlékszik rá, milyen volt megbecsült pedagógusnak lenni, hiszen számtalan jutalmat, kitüntetést kapott, elismerést kapott a pályája során.

A diplomát 1986-ban szereztem meg ugyanazon az egyetemen, ahol Miniszterelnök úr is végzett. Az egyik csoporttársam, barátom akkor az Ön baráti körébe tartozott és legendákat mesélt a nézeteikről, az akkori tetteikről. Felnéztem Önökre, mert tetszettek a forradalmian új vélemények és a bátor kiállások az igaz ügyekért. Olyannyira, hogy amikor 1989-ben Nagy Imre újra-temetését egyenes adásban közvetítte a televízió, az akkor fél éves fiammal az ölemben nem mesét néztünk, hanem áhítattal figyeltem a képernyőn látható eseményeket.

Nagyon drukkoltam egy Orbán Viktor nevű fiatalembernek, figyeltem a vele kapcsolatos híreket a médiában, és aztán amikor kellett, természetesen a neve mellé tettem az x-et, kétszer is. Azóta sajnos „sok víz folyt le a Dunán”, az akkori Orbán Viktor köszönőviszonyban sincs a jelenlegi önmagával. Az akkori bátor kiállású harcos ma már csak azzal törődik, hogyan tömhetné degeszebbre a saját, a rokonai és a talpnyalói zsebét. A megszavazott/megszavaztatott parlamenti döntések pedig azt mutatják, hogy teljesen érzéketlenné vált a szociálisan hátrányos helyzetű vagy alacsonyabb jövedelműek problémái, kérései, újabban követelései iránt.

Sajnos a pedagógusok is ebbe a csoportba tartoznak. Kezdetben nagyon szépen hangzott, hogy a mindenkori minimálbérhez viszonyítva fogják számolni a pedagógusok bérét. Aztán 2013-ban a korábbi döntést áthúzták egy tollvonással. Mi pedig birkamód hagytuk, Önök pedig vérszemet kaptak és a béremelést párosították a munkaterhek jelentős növelésével.

Amikor 1986-ban tanítani kezdtem egy szakközépiskolában, csak heti 18 órát kellett megtartanunk. A túlórákat, helyettesítéseket kifizették, a pluszmunkát jutalmazták. 

Még csak két éve tanítottam /még a Kádár-korszak végén/, amikor a Szakma Kiváló Tanulója /SZKT/ Versenyen a csapatom országos 6. helyezést ért el és máris kitüntetést kaptam.

Időközben megszületett a fiam és a GYES alatt más városba költöztünk, ahol a helyi főiskolán kaptam óraadói állást. Tanárszakos hallgatóknak tanítottam módszertant és biológiai tárgyakat.

Három év után kerültem abba a középiskolába, ahol magam is végeztem. Jelenleg is ott tanítok.

Mivel ez összesítésben a 37. tanévem nagyon sok tapasztalatot szereztem az oktatás minden területén: tanítottam 8, 6 és 4 évfolyamos gimnáziumi osztályokat, biológia tagozatosokat, emelt szintű fakultációs csoportokat, főiskolai hallgatókat, szakközépiskolásokat és szakmunkásokat is. Összesen hat osztályban voltam osztályfőnök. Megszámlálhatatlanul sok országos versenyeredménnyel büszkélkedhetnek a tanítványaim, számtalan orvos, biológus, biomérnök, élelmiszermérnök, gyógyszerész került ki a kezeim alól. Ezek alapján elmondhatom, hogy rendkívül sok tapasztalatom van az oktatás különböző területein, van összehasonlítási alapom a korábbi évek oktatása és a jelenlegi oktatási rendszer között.

Mi az amit én magam és a kollégáim sérelmezünk?

  1. Az igazi elismerés, jutalmazás hiánya. 2013 előtt volt minőségi bérpótlék, amit differenciált az iskolavezetés a versenyeredmények és a pluszmunkák alapján. Azóta nincs. Ugyanazt a bért kapja az a kolléga is, aki csak bemegy és megtartja az óráit, nem készít versenyekre, nem szervez rendezvényeket, nem végez pluszmunkát. Ezért sokan elveszítettük a motivációnkat versenyfelkészítés és más pluszfeladatok végzésével kapcsolatban. Megjegyzés: a versenyfelkészítések lyukasórákban, vagy délután 7. óra után vagy 0. órában reggel héttől zajlanak.
  2. A helyettesítés nem számít túlórának és nem fizetik ki. A pedagógus munkaterhe két részből tevődik össze: kötelező letanítandó óraszám 22-26 /iskolánként változik/, nem egységes. Én 24 órában tanítok, van, aki csak 22-ben, de a bér azonos kategória és korosztály esetén megegyezik. Ez is feszültséget kelt a kollégák között.  A másik rész a 26 óra feletti rész 32 óráig, amit köteles vagyok benn tölteni az iskolában. Ilyenkor korrepetálok, versenyre készítek, dolgozatot javítok, kísérletet rakok össze, szemléltető anyagot gyártok és persze ennek a keretein belül helyettesítek. Heti 6 órára küldhetnek be, mert 26 kötelező + 6 helyettesítés = 32/hét.  Erre gondosan figyelnek, mert a KLIK kiadta az utasítást, nem lehet túlóra. Így nem minden órára írnak ki helyettesítést, van, ami emiatt elmarad, így meg sérül a gyerek megfelelő oktatáshoz való joga.  Jól ki van ez találva. De ha helyettesítek, attól a többi munkát is meg kell csinálni. Így tovább maradok bent, vagy hazaviszem a munkát. Sokszor éjszakába nyúlóan javítok, dolgozatot állítok össze vagy ppt-t, Kahootot csinálok, online konzultációt tartok. Aki osztályfőnök, annak sokkal több szervezni és intézni valója van, de ők legalább kapnak osztályfőnöki pótlékot.
  3. A bérezés nem veszi figyelembe, hogy hány diákot tanít az ember. Van olyan EU-s ország, ahol ezt figyelembe veszik a fizetésben. Nekem jelenleg 278 tanítványom van, 9 tanulócsoportban. Az idegen-nyelv tanárok, akik csak fél csoportokkal és heti 4-5 órában tanítanak, csak 70-80 gyerekkel foglalkoznak. Nem mindegy, hogy havonta 80 dolgozatot javítok vagy 278-at. Nem mindegy, hogy félévkor és évvégén 80 vagy 278 gyereket zárok le, sem időben, sem munkában.
  4. Nem mindegy, hány szakot tanít az ember. Sokkal többféle munka van azzal, ha az ember nem csak egyetlen szakot tanít. Korábban /2013 előtt/ kaptunk szakpótlékot, ha második vagy harmadik szakot is tanított az ember. Ezt megszüntették. Nekem is könnyebb volt csak biológiát tanítani. Kémiából a kísérletek összeállítása sok időbe telik, a többiek már rég hazamennek, amikor én még ott vagyok az iskolában.

Van olyan iskola, ahol nincs laboráns, aki ezt a munkát segítené, ezért nem kísérleteznek, még az emelt érettségire készülők sem. 

Persze, ehhez kellenek vegyszerek és kísérleti eszközök, meg laboráns is, akinek a munkabérére forrást kellene biztosítani.  Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert kaptunk szülői felajánlásból eszközöket és maradék anyagokat és félállású laboránsunk is van, ez jár a biológia és reáltagozathoz.

Mivel a kormányzat nem biztosít elég forrást a szemléltető anyagokra, kísérleti eszközökre, sok iskola csak álmodhat a minőségi oktatásról. Az iskola épületének felújításáról, korszerűsítéséről már ne is beszéljünk. /Csőtörések, beázások, palafon leszakadás,  stb./ Ezekre  a problémákra is várjuk a megoldást.

  1. Nincsenek pluszjuttatások: cafatéira, ruhapénz, szakkönyvtámogatás, lakhatási támogatás stb. Pedig volt olyan időszak, amikor kaptunk, nem olyan sokat, mint ma a képviselők, de legalább volt. Pl. minden évre kaptunk /2013 előtt/ 14 000 Ft szakkönyvvásárlási támogatást, 16 000 Ft ruhapénzt és havi 6000 Ft cafetériát.
  2. Nincs fizetett szabadság a feltöltődésre, szakmai megújulásra. Van olyan EU-s ország, ahol egy évre elmehet a tanár fizetett szabadságra, hogy lelkileg, módszertanilag megújuljon. Ha tanév közben szeretnék elmenni egy hónapra, akkor fizetés nélküli szabadságot kell kivennem és a többi kolléga meg helyettesíthet látástól vakulásig, anélkül, hogy azért egy fillért is kapna. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha családi vagy egyéb problémák miatt több napig kell távol maradni a munkából. 
  3. Nem választhatunk a legmodernebb és az érettségit legjobban támogató tankönyvek közül, mert nincsenek rajta a rendelhető tankönyvek listáján.

Mi marad? Titokban, nehogy kiderüljön megvetetjük a gyerekekkel a megfelelő tankönyvet és abból készítjük fel őket. Közben aggódunk, nehogy a szülő szóvá tegye ezt, hiszen a tankönyveknek ingyenesnek kell lenniük.

 Az új biológia könyvek nem veszik figyelembe a korosztályos sajátosságokat. Amit eddig 11. évfolyamon tanítottunk, azt most 9. vagy 10. osztályban kell, ami eddig három év anyaga volt, azt besűrítették kettőbe. Nincsenek meg a kémiai alapozó ismeretek sem. A tanár meg küzd az órán a gyerek ellenállásával, ki kell találni olyan módszereket, amivel fogyaszthatóvá lehet tenni a tananyagot. Én csináltam már kártyajátékot, társasjátékot, akadályversenyt, vetélkedőt, de ezek mind nagyon időigényesek, legalább másfél óra, amíg összerakok egy ilyet és akkor ott van még további 5 órám másnapra, amire ugyancsak készülni kellene. Nincsenek támogató kész szemléltető vagy szakmai anyagok, amelyek segítenék a pedagógus munkáját. 

A többi kolléga is panaszkodik, hogy pl.  a történelem- és földrajzkönyvek tele vannak szakmai hibával.

  • Túl nagy a diákok leterheltsége is. Gyakori, hogy egy kilencedikesnek 35-37 órája van, főleg ha valamilyen tagozatos, hiszen a tagozatos órák az alapórákon felül, akár délután 8. és 9. órában vannak. Végez fél négykor, ha bejáró, akkor 17-18 óra, mire hazaér, attól függően, hogy milyen messze lakik. Ha másnap is van 7 órája és mindegyikre fel akar készülni, csak fél órával számolva tantárgyanként az még 3 és fél óra. Ez összesen több mint 10 óra tanulással/munkával töltött idő, úgy, hogy elméletben 8 órás munkanapokkal számolunk

Ha másnap dolgozat is van 1 vagy két tárgyból /nálunk legfeljebb 2 témazárót lehet egy nap írni/ akkor az otthoni készülés megtöbbszöröződhet. Van olyan tanítványom, aki 3- 4 órát vagy többet is készül egy-egy dolgozatra, mert szeretne minél jobb jegyeket, hogy meglegyen a pontszáma a továbbtanuláshoz. Sokszor éjfél után kerül ágyba, reggel 6-kor meg kel, hogy beérjen időben. Ha megírta a dolgozatokat, utána meg fekszik a többi órán a padon, mert annyira ki van merülve. Aztán hazamegy és kezdődik minden újra.

Hogy bírja a strapát naponta több kávét vagy energiaitalt is megiszik, pedig még csak 17 éves.  És ez nem egyedi eset.  Hétvégén meg szeretné levezetni a feszültséget némi alkohollal esetleg droggal. Önök szerint rendben van ez így?

Aztán ott vannak még az edzések, különórák, amelyek ugyan nem kötelezőek, de ezeket általában szívesebben csinálják, mint az iskolai követelményeket, mert érdekesebbek, kötetlenebbek.

A leterheltség miatt sok gyereken megjelennek a kiégés jelei. Sokaknál vannak pszichés zavarok, depresszió, neurózis, önértékelési zavarok, megfelelési kényszer, öngyilkossági kísérlet, agresszív megnyilvánulások, stb. /Saját órámon vett be egy gyerek egy marék Frontint, mert annyira félt a dolgozattól. Szerencsére észrevettem és sikerült érdemben intézkedni. Más kolléga órájáról egy lány kiment a mosdóba és ott pengével elkezdte vagdosni az ereit./ Önök szerint ez rendben van így?

Ezek kezelésére segítő munkatársakra lenne szükség az iskolákban, minimum iskolapszichológusra, de nincs, csak egy szociális munkásunk, aki hetente egy nap van az iskolában. Kedvesen elbeszélget az érintett gyerekekkel, de valós szakmai segítséget nem tud nyújtani. 

  • Nagyon súlyos problémának tartjuk, hogy nincs Oktatási Minisztérium és oktatási miniszter és a fentiekben részletezett problémákról nem tudunk érdemi párbeszédet folytatni senkivel. Pedig nem csak a pedagógus bérek emeléséről szeretnénk tárgyalni az oktatás irányításában részt vevőkkel. Szeretnénk, ha minden szakmai gondunkat, javaslatunkat értő módon meghallgatnák, érdemben tennének a pedagógushiány ellen. Különböző intézkedésekkel javítanának a munkakörülményeinken és csökkentenék a tanárok és diákok terheit. Hiszen mi, pedagógusok a saját bőrünkön tapasztaljuk nap mint nap azt, amiről –jobb híján- a különböző megmozdulásokon vagyunk kénytelenek beszélni azért, hogy vegyék már észre, hogy nagy baj van!!! Az nem megoldás, hogy ellehetetlenítik a sztrájkot, kirúgnak, fenyegetnek, mert az tovább növeli a tanárhiányt és tartósan sérül a gyerekek oktatáshoz való joga. /És különben is, a munka nem szégyen, ha kirúgnak, mert nyíltan kiállok, elvállalok más munkát, akár pénztáros leszek, vagy árufeltöltő, vagy takarító, mindegy, hiszen ők nettóban jóval többet visznek haza, mint egy tanár./  A fenyegetés és kirúgás csak olaj a tűzre, mint ezt a megmozdulások számának növekedése is alátámasztja.

Olyan intézkedéseket várunk el, amelyek vonzóvá teszik a pályát, megtartják a jelenleg pályán lévőket és értékelik az eddigi kitartásukat és erőfeszítéseiket.

  • Végül a „hab a tortán”: az iskolákat kötelezték energia megtakarítási intézkedések bevezetésére. Nálunk az osztálytermekben kicsavarták a neoncsövek felét, így ha az összes lámpa fel van kapcsolva, akkor is csak fele fényerő van. Akik távolabb ülnek, nem látják jól a táblát, állandóan kérik, olvassam fel, mit írtam rá. Így lassabb tempóban haladunk. Várhatóan sok gyereknek fog emiatt romlani a szeme, hiszen a rossz megvilágítás miatt kénytelenek erőltetni a szemüket. Ez fokozza a kifáradást és csökken a komfortérzete is a gyereknek, nem tud megfelelően figyelni, dolgozni az órákon.

Jelenleg az enyhe időjárásra való tekintettel csak reggel 9-ig van fűtés az épületben. A vastag falak így nem melegszenek át, napközben a hideg falak ezt sugározzák ki magukból. /Fizika: hőtan, hőátadás és hősugárzás, de sok iskolában nincs fizikatanár, aki ezt megtanítsa./ A nagyon lehűlt falakat nehéz lesz felfűteni, ráadásul az épület belmagassága is nagy. Sokan náthásak már most is. Várhatóan több lesz a beteg a hideg környezet miatt, mint egyébként normál fűtés mellett. Ugyanez vonatkozik a tanárokra és más iskolai dolgozókra is. 

Nagyon kényelmetlen egész nap kabátban ücsörögni, aztán ugyanabban a kabátban kimenni az utcára, majd hazamenni a hideg, kevésbé fűtött otthonokba.

Szeretném kiemelni, hogy a gyermeknek nemcsak a tanuláshoz van joga, hanem az egészséges környezethez is. Az ilyen intézkedések mellett ez a jog nem valósul meg. (Gondoljanak erre a kedves képviselők, amikor otthon a jól fűtött, meleg lakásaikban tartózkodnak, hogy a magyar diákok és tanárok jelentős részének ez nem adatik meg ezen a télen az iskolákban.)

Véleményem szerint azok tudnak érdemi döntéseket hozni, akik elmennek a különböző iskolákba, oktatási intézményekbe, tájékozódnak a valós körülményekről, a végzett munkáról, a problémákról. „ Ne ítélj meg engem, amíg nem jártál a cipőmben!”- mondja egy régi kínai szólás. De a mai Magyarországon nagyon sok önjelölt oktatási „szakértő” van, aki ítéletet mond a tanárok munkájával kapcsolatban, úgy tör pálcát felettünk, hogy fogalma sincs, mi történik valójában egy iskola falai között. Erre a kormányzati kommunikáció is ráerősít akkor, amikor a valós tényektől távol álló információk kerülnek ki a médiába /pl. 3 hónap nyári szünet/, amikor a tanárokból közellenséget csinálnak vagy, hogy a tanárok csak a béremelésért demonstrálnak. 

A pedagógustársaim nevében kikérem magamnak! 

Önök, mint hivatástudatuktól vezérelt lelkiismeretes képviselők vagy a belügyminisztérium dolgozói vagy az oktatási államtitkárság dolgozói vegyék a bátorságot és fáradságot, szánják rá az időt és menjenek el a különböző oktatási intézményekbe, nézzenek az ott dolgozók szemébe (ha tudnak a milliós fizetésük és egyéb juttatásaik mellett)! Javaslom a hátrányos helyzetű régiókat és azok településeit. Jöjjenek és mondják azt: itt vagyunk, kíváncsiak vagyunk a problémáitokra, azért jöttünk, hogy megismerjük az oktatás valós szereplőit, hogy érdemben tudjunk nektek segíteni. November hónapban a beiskolázások miatt tájékoztató rendezvények, nyílt napok lesznek az iskolákban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt! Jöjjenek bátran! Tárt karokkal várjuk önöket és miután mindent láttak, utána megítélhetnek minket, állunk elébe.

Tisztelettel
Egy 37 éve a pályán lévő 60 éves pedagógus, három évvel a nyugdíj előtt nettó 291 000 Ft fizetéssel.

Ajánló