Az önmagát építő apátiáról

Szerző: | máj 19, 2021 | Blog

Van az a nézet, hogy a NER-t nem lehet leváltani választások útján, hiszen (az érvelők szerint) a diktatúra lényege, hogy választások útján leválthatatlan. Ezért mindenki Orbán kottájából játszik, aki a választásokon elindul, Orbán pedig maximum engedi az ellenzéket nyerni, hogy aztán újra ő jöhessen. Téves — és voltaképpen a rendszert erősítő — gondolatnak látom ezt, amivel a 22-es választásokig utoljára szeretnék itt foglalkozni.

Mert lehet például arról vitatkozni, hogy érdemes-e egy kétharmados Fidesz-győzelem után a parlamenti ellenzéknek a Parlamentben maradni, de valójában ez egy másik vita.

Csak egy bekezdés ehhez: Szél és Hadházy példája mutatja, hogy a Parlamenten belüli és kívüli akcionista politizálás nem vagylagos, és el lehet képzelni hozzájuk hasonló több aktív képviselőt egy hibrid rezsim parlamentjében, vannak is még néhányan. De ha kivonulás is lenne, még abból sem következne az, hogy egy újabb választáson sem induljon el az ellenzék.

A másik felvetés, hogy miután Putyin sem váltható le választások útján, így nyilván Orbán sem. Viszont a két rendszer között viszont még mindig lényeges különbség van a választások feletti kontrollban. Magyarországon is vannak anomáliák — erről több adatelemzős blogbejegyzést is megosztottam az elmúlt években —, de alapvetően lehet bízni a leadott szavazatok valódiságában. Főként lehet, ha minél többen ellenőrizzük a választásokat szavazatszámlálóként.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy ez mindig így lesz, ha még évekig marad a NER. De mi történik majd abban a fázisban?

 

Sokat utaztam különböző orosz nagyvárosokba, és az élet látszólag megy ugyanúgy tovább egy kemény diktatúrában is. Talán ez a legnyomasztóbb ebben. Yekaterinburgban már főpolgármestert sem lehet egy ideje választani, mert az ellenzék túl sikeres volt, viszont civilek védtek azért meg zöldterületet. Alapvető változás ugyanakkor nem igazán történik, sajnos a belarusz tüntetések is kifulladtak.

Lássuk be, hogy az olyan tüntetések, melyeket a Milla, a Tanítanék vagy a FreeSZFE szerveztek az elmúlt évtizedben, csak ideig-óráig léteznek. Valójában nem számít az sem, ha kimegy százezer ember (békésen) tüntetni. Részeredmények lehetnek, mint a netadós tüntetés, és a tüntetések lélektanilag is elképesztően fontosak (személy szerint a rabszolgatörvény elleni tüntetésen való részvétel adta az erőt 2019-hez), egyáltalán nem a tüntetések ellen beszélek.

Rendszerszintű változás viszont pusztán tüntetéssel nem lesz, ráadásul most éppen tüntetés sincs (és hivatalosan nem is lehet).

Egy finn pedagógus a finn átlagbér felett keres 35 százalékkal, egy magyar pedagógus pedig a magyar átlagbér alatt 40 százalékkal. Mennyit keres egy ápoló? Pukli Istvánt és Sándor Máriát tiszteltem, de változás akkor lesz, ha sikerül kormányt váltani. Akkor sem lesz másnap Finnország, de ütemesen elindulhatna az ország abba az irányba.

Tegyük fel, hogy az ellenzék önként feladja a választásokon való részvételt. Mi lenne akkor?

 

A bojkott Szerbiában sem jött be. Ez egy ideig-óráig hír, aztán ez lesz az új norma, megszokja az ország, az EU és a világ, a NER meg köszöni szépen, épül tovább. A szerbek azt gondolták, hogy nyugaton akkora lesz a megdöbbenés a bojkott láttán, hogy a rendszer delegitimizálódik. Ennek nyoma sincs. A nyugati  sajtóban volt egy-két riport, de azután leírták, hogy a választást Vucic nyerte meg. Vuciccsal tárgyalnak, mert az övé a hatalom. Az ellenzék meg még sokkal demoralizáltabb, marginalizáltabb és tehetetlenebb, mint azelőtt.

Az más kérdés, hogy van-e olyan pont, amikor teljesen súlytalanná válik mondjuk az önkormányzati, a NER törvényeit tisztelő ellenzéki munka. Ezt közelíti most a NER, de ez megint egy külön kérdés. Viszont teljesen abszurd azt gondolni, hogy 2019-ben Orbán környezete örült annak, hogy mondjuk még Pikó is nyert. Vagy hogy örültek annak, hogy elvesztették a Fővárost. Ezek pofonok voltak a NER-nek, és valójában akkor győzött igazán Orbán, ha már ezt sem vagyunk képesek felismerni.

Tud-e nyerni az ellenzék?

A továbbiakban sem szeretnék egy-egy országos közvélemény-kutatást megosztani. Egy dolgot teszek és javaslok másoknak is: kövessétek a Vox Populi választási kalauzt, ami elfogulatlanul és a napi sajtóhíreknél precízebben, kattintásvadász címadások nélkül összegezi a kutatásokat. Jelenleg jó eséllyel vezet az ellenzéki koalíció a Fidesszel szemben, de ez _nem_ elég a győzelemhez. Az egyszerű többséghez is 4 százalékot kell verni a Fideszre, mert így alakították ki a választókerületi határokat.

Ugyanakkor egyszerű többséggel sem teljesen eszköztelen egy új kormány. Rengeteg véleményvezér vitatja ezt, és érthető a szkepticizmus, ezekre szerintem kell még mondani ellenérveket. Ugyanakkor az is érthető, hogy az ellenzék körüli jogászok nem szeretnének minden kártyát az asztalra kitenni.

(Igazából a kétharmados ellenzéki győzelem sem teljesen esélytelen a választási rendszer miatt, hiszen a Fideszre sem szavaznak kétharmadnyian, mikor kétharmadot szereznek. Arra lennék kiváncsi, hogy ha ennek valamiért nőne az esélye, akkor a Fidesz önként átírná-e újra a választási törvényt — most éppen visszafelé, azaz arányosabbá téve. Ez persze beismerés is lenne, hogy bajban vannak.)

De vissza az egyszerű többség lehetőségéhez, amire valamivel nagyobb az esély. Ha valaki azt mondja, hogy ezt megpróbálni sincs értelme, akkor mi az alternatív válasza?

Ha az ellenzék feladja a harcot, mert nem „asszisztál”, akkor Mészáros Lőrinc nem fog tovább gazdagodni? Hirtelen álomország lesz Magyarország az LMBTQI-közösség számára? Tiborcz önként visszafizeti az ellopott pénzt? Leállítják a jófejségből a Fudan-beruházást? Nyilván nem.

Mindig azt kell megpróbálni megmenteni, amit még lehet.

Szilva Attila

Ez AZ a Budapest