Milyen most, 2023-ban a bérhelyzet? Érvényesül a fizetésben az egyéni megállapodásra vonatkozó vezetői ígéret?
Székely Zoltán: Az én bérem közel 20 év tanárkodás után nettó 298-318 ezer Ft. Mivel a munka törvénykönyvébe tartozunk, a bérezés jogszabályilag nem kötött, és elvileg lehet béralku a vezetőkkel, a gyakorlatban sokunknak a kultúrája hiányzik ehhez (hisz közalkalmazottként béralku nem lehetett), a kérést pedig az esetek többségében úgysem teljesítik. Én is gondolkodom béralkun, de csak akkor teszem meg, ha elutasítás esetén fel is mondok, nem csinálok magamból bohócot.
Latabár Endre: Az én nettóm 17 év után osztályfőnöki pótlékkal 340 ezer Ft. Valódi béralku nem volt, úgy nézett ki a dolog, hogy kaptál egy ajánlatot, amit vagy elfogadsz, vagy nem. Ha nem, akkor 15 nap múlva megszűnt a szerződésed. Most volt 10% emelés 2020 július óta először. Pölöskeiné ma írt egy emailt, hogy milyen jó nekünk, és nem kell sztrájkolni.
Mennyire adottak a feltételek ahhoz, hogy naprakész, szakmai tudást kapjanak a szakképzésbe járó diákok?
Sz. Z.: Nincsenek szakmai tankönyvek. Digitálisak sincsenek. Mindent mi készítünk el, nyilván külön díjazás nélkül. Céges felnőttképzésben részt vevő kollégáimtól pl. azt várták el, hogy írjanak minden órára ingyen tananyagot, majd persze adják ki, mondjanak le a szerzői jogról. Jó gyakorlatokat persze felteszegetnek a kollégák a különböző felületekre, de hát ez esetleges.
L. E.: A vegyipar elég jól el van látva, pár gép persze elavultabb ott is, de összességében jobban felszerelt az iskola, mint sok egyetem. Környezetvédelem is elég jó. Az informatika laborok állapota sokszor kétségbeejtő, itt a 8-10 éves gépek már matuzsálemek. Állítólag most kapunk majd “új” gépeket. Hiányoznak a modern oktatás feltételei egy csomó teremben: még projektor sincs.
Jakubek Renáta: Én kéttannyelvűben angol nyelven tanítottam szakmai tárgyakat, ehhez viszont nincs igazán hivatalos központi szószedet (a tananyagok vagy tankönyvek megléte nem is kérdés, hogy nincs), úgyhogy ez így nagyon sok készüléssel járt mindig, hogy a magyar nyelvű anyagokat a megfelelő szakmai szókinccsel adjam át (egyrészt, aminek angol nyelven van értelme, másrészt, amit az érettségiben használnak – a kettő nem mindig fedte egymást).
Szakképzésben is mállik a vakolat és ott is a szülők hozzák a wc papírt? Mennyire érinti a szakképzést a köznevelésben tapasztalható alapvető beszerzési és infrastrukturális problémahalmaz?
Sz. Z.: A mi sulinkban, ill. most a minket vendégül látó másik suliban nincs a kérdésben említett látványos finanszírozási probléma, szóval ezekre ad pénzt az állam (míg pl. a gyerekeim általános iskolájában 9 év alatt sem sikerült melegvizet biztosítani, fagyási sérüléseket okoz a jéghideg víz).
L. E.: Van, ahol mállik és effélék. A wc-papír helyzet hullámzó, papírtörlő dettó. Lassú, bürokratikus. Az előző év átlagához képest számolják a fogyasztást. A tanáriban lévő eszközöket – hűtő, mikró, nyomtató – mi dobtuk össze, vagy pályázaton nyerte kolléga és behozta. Ezekhez a patront mi vesszük, most a dobot kellett cserélni, az is eltart…
J.R.: A BGSZC-ben (legalábbis ahol én tanítottam) nem voltak ilyen problémák.
Kik tanulnak a szakképzésben? Milyen a szakképzésben tanuló diákok társadalmi háttere, tanulmányi felkészültsége?
Sz. Z.: A mi sulink közgazdasági ill. most már informatikai szakmás, megfigyeléseim szerint számos jómódúbb család járatja ilyen szakmákra a gyermekét. Az ösztöndíj vonzó elég sokat kapnak a gyerekek, ez nyilván a szülőknek is jó. A tanulmányi felkészültség más kérdés, hatalmas a tanulók közötti különbség, alacsony az általános műveltség.
L. E.: Nálunk a vegyész és az informatikus osztályokba elég jó képességű gyerekek jönnek, a környezetvédők kicsit vegyesebbek.
J.R.: Én a problémát nem a szakképzés-nem szakképzés vonatkozásában látom. Abban sokkal inkább, hogy ahol 8. osztályban nem volt a gyerekeknek tiszta, hogy mit is jelent a szakképzésben tanulni, ott a váltás nagyon nehéz volt, mert osztályozó vizsgákat kellett tenniük, hiszen a szakmai tárgyak javára nagyon sok közismereti tantárgy szorult háttérbe.
Milyen nehézségeket jelent az oktatóknak a felvételiző diákok jelentős része nagyon alacsony készségszinttel érkezik az általános iskolákból?
J.R.: Mivel én szakmai tanárként dolgoztam, így alapszintű matematikai, szövegértési készségekre volt a diákoknak szüksége ahhoz, hogy az általam tanított tantárgyat el tudják sajátítani. Igyekeztem közben nem a magolásra ösztönözni a tanulókat, hanem arra, hogy kritikai gondolkodást fejlesszünk, megértsék a közgazdasági folyamatok mögött az okokat. Azt vettem észre, hogy ezektől el vannak szokva, ami sokkal szomorúbb, hogy úgy jönnek már a gyerekek középiskolába, hogy megszokták, hogy a tanár mindent elmond nekik és nekik órán csak hallgatniuk kell és aztán magolni.
Mennyire alkalmazkodnak a szakképzésben érvényes tantervek és az itt használatos tankönyvek az ide járó diákok igényeihez?
Sz. Z.: A probléma a tanterv, mert tanmenet-szintű (szinte óraterv), hiába mondják a szabad órakeretet, az kamu, nem szabad az, mert elmegy a kötelezőre, meg a dolgozatokra, meg a hiánypótlásra. És még teljesíthetetlen is.
L. E.: Semennyire, én magam próbálok releváns tudást adni nekik.
Milyen volt az átállás a 2013-tól hatályos új szakképzési törvény, és a 2020/21-től hatályos új, 2019-es szakképzési törvény változásaira?
Sz. Z.: Az egyik törvény által előírt szakképzési rendszer végig sem fut, máris jön egy új rendszer. Az állam vonzóbbá tette a szakképzést, ez tény. De az eszközök?
J. R.: Szakmai tárgyakat tartó tanárként az volt a tapasztalatom, hogy nagyon szigorúan elő volt írva a tantárgyak tartalma, több esetben egyáltalán nem követte a modern szemléleteket, gyakorlatilag olyan tananyagokat kellett tanítani, amiknek nagy valószínűséggel sose veszik hasznát (pl. banki átutalási PAPÍROS nyomtatvány kitöltése).
Miben és hogyan érintette a munkádat az átszervezés?
Sz. Z.: Hatalmasak lettek az osztálylétszámok (néhol 37 fő), a struktúraváltás miatt pedig szakmai tanár is lettem. Az iskola elkezdett kulturális szervezőket is képezni, (országszerte el is indult a képzés), majd egy év után kitalálta az állam, hogy azt a szakmát csak a minisztérium szervezheti. Így e szakma kiesett, helyette a suli az informatikus szakmát találta, és így lettem én magyartanár létemre szakmai tanár is.
Milyen egyéb, speciális kihívásokkal kell megküzdened oktatóként a mindennapokban?
Sz. Z.: Engem már szépen kiéget ez a kilátástalanság, hogy a terheléseket és a vállalásokat sohasem fizetik ki, hogy otthon is folyton munka van, most már tananyagírás is a dolgozatjavítás mellett.
HA OKTATÓKÉNT TENNÉL VALAMIT A SZAKKÉPZÉSÉRT, CSATLAKOZZ A HATÁROZTALAN IDEJŰ SZTRÁJKHOZ!
A PDSZ szakképzési sztrájkbizottságának négy fő követelése van:
- a szakképzésben dolgozók legalább a közoktatásban követelt béremeléssel azonos mértékű fizetésemelést kapjanak,
- kapják vissza közalkalmazotti státuszokat,
- vezessék be a közoktatás törvény szerinti heti 22 kötelező óraszámot, és
- jöjjön létre egy önálló oktatási minisztérium!
NEM ADJUK A JÖVŐNKET!
Tóth Endre
a Momentum országgyűlési képviselője és oktatáspolitikusa
