Egy kérdést kell őszintén feltenni magunknak. Vajon életszerű-e egy verőembertől megkérdezni: „Uram, maga mit gondol a többkulcsos adóról vagy a tudományos kutatások hasznosságáról?” Eddig ugyanis ezt a színjátékot láttuk ellenzéki politika néven az utóbbi években, miközben Magyarország egy hibrid rezsimmé szilárdult. 2018 végén viszont a változás jelei mutatkoztak. Legyen 2019 a tavaly decemberi események folytatása, legyen ez az ellenállás éve. Ehhez viszont új minták és szabályok kellenek a NER-en kívüli Magyarországon is. Szilva Attila írása.
A legszabadabb szilveszter, mikor az ember csak össze-vissza kattintgat a YouTube-on, és elgondolkodik, hogy miért csak ilyenkor eszik virslisalátát.
Esti mélypont: Heti Hetes részek a kétrezres évek elejéről. Szombat esténként ezt anno kétmillió ember nézte: hét beszélő fej (ebből legfeljebb egy nő, vagy egy sem), néha szexista poénok, nyilvánvaló balliberális politikai elfogultság, fájdalmas szóviccek, ripacskodás, bennfentes sztorik…
…de mégsem az a keménydrog, mint ami 2018-ban „hírként” megy a propagandatévékben, és ami a megyei lapokkal és a plakáton milliókhoz eljut. Korrupciós ügyek: 2010 előtt „mindössze” milliós skálán, el se hiszi az ember, hogy ez akkor hír volt. Választási vita elemzése (mert ugye volt választási vita!), aminek volt tétje… és ami akkor nyilvánvaló volt, de most furcsa még nézni is, hogy tévében beszélő fejek komolyan azon vitatkoznak, hogy vajon ki fog nyerni.
Ezt a mostani rendszert, a NER-t kell leváltani, ami szerkezeténél fogva nem képes konszolidálódni, állandó ellenségképet keres – ha nem állunk ellen, akkor egyre radikálisabb lesz. A szerző decemberi felvétele az MTVA székházánál.
Hagyjuk egy pillanatra az elmúltharmincévezést.
Sokkal inkább azt a kérdést kell őszintén feltenni magunknak, hogy életszerű-e egy verőembertől megkérdezni: uram, maga mit gondol a többkulcsos adóról vagy a tudományos kutatások hasznosságáról?
Mert ezt a játékot játszottuk eddig politika néven. Mióta 2016-ban verőemberek akadályoztak meg egy népszavazási kezdeményezést, amiknek semmi következménye nem lett. És ezt a helyzetet normalizáltuk.
Normalizáltuk, mert a fideszes felsővezető Kubatov Gábor megjelenhet a nyilvánosságban úgy, hogy ne erről (és csak erről) kérdezze őt bárki, akinek a kezében van egy mikrofon. Már ha ilyen helyzet mára egyáltalán előállhat.
Megszokjuk, hogy felkel a nap, s azzal egy újabb botrány jön, általában egy nap nem is egy, és azokkal elkezdünk foglalkozni, egyesével. Ahelyett, hogy címlapon feltennénk minden nap következetesen ugyanazt az egy kérdést:
a verőemberek… az mégis mi volt?
Erre szokás mondani, hogy de Gyurcsány, meg 2006… Ezt mondja nekem a taxis is, mert neki 2006 van meg a fejében, a balhé élménye, meg utána a gazdasági válság emléke. Azt biztos nem tudja, hogy a TASZ, meg az egyéb (sajnos azóta szitok-szavakká fajult) liberális jogvédők ott és akkor minek és kinek az oldalán álltak.
Nekem is van gondom több 2010 előtti szereplővel. De 2026-ban is még ez lesz a téma? Ettől kiráz a hideg. Pedig biztosan lesz évek múlva is egy 5 százalékos DK, meg egy 5 százalékos MSZP, akkor is, amikor a Mészáros Lőrinc nevére írt vagyon átlépi az ezer milliárd forintos kerek számot, mert azoknak a pártoknak vannak (állandó és kitartó) szavazóik.
A szokásos mondások, amiktől falra mászok, hogy „oké, ez a mostani helyzet rossz, de az egyik kutya, másik eb”, „mindegyik politikus hazudik”, „ne politizáljunk, jobb a békesség”. Zárjuk ki a valóságot a személyes szféránkból. Ahogy újévkor Áder is részben felmondta ezeket a közhelyeket.
Jobbikos politikus, momentumos hangszóró. A szerző felvétele.
Mikor az egyik decemberi tüntetésen a jobbikos képviselő kijött a tévészékházból, rögtön megköszönte a Momentumnak, hogy kapott tőlünk hangszórót, és ez ott nagyon rendben volt. Nyilván nem rájuk szavazok, de azért rögzítsük: az egy komoly változás tavaly április óta, hogy sok radikális nézetű jobbikos átment egy vállaltan szélsőjobboldali, szakadár pártba. Ez egy másik Jobbik, de nem is ez a lényeg.
Hanem az, hogy egy idén érettségiző 2001-ben született.
Nekik a kétezres évek is történelem.
Ezek a tizennyolc éves lányok siettek haza a hajnali hidegben, és boldogan skandálták a tüntetéstől még kilométerekre is, hogy O1G. Amikor a szentendrei utat lezártuk, az autósok és a panelházak lakói éljeneztek, miközben zúgott a „Hazudik a tévé!”. Ilyen jelenetek átéléséhez régen jegyet vettem egy Pintér Béla-darabra, de most a valóság lett ilyen.
Maga a rendszer lett elnyomó és abszurd. A szerző felvétele.
A CEU kormányzati elűzése után úgy gondoltam, hogy azzal is ártok, ha ehhez az egészhez egyáltalán a továbbiakban hozzászólok. Ciki lett ellenzékinek lenni. Ez a helyzet mára megváltozott. A parlamenti ellenzék felrúgta a rezsim szabályait, és ezzel adott egy nagyjából vállalható, utolsó magyarázatot arra, hogy miért indokolt még egy hibrid rezsimben is ott ülni.
Közben a parlamenten kívüli Momentum szinkronban lépett: írt öt pontot, vitt hangszórót, molinót, támpontot adott a tömegnek a vonuláshoz.
A siker persze azoké, akik felálltak a fotelból, és kimentek fagyoskodni:
a nézőből lehetsz cselekvő.
Elkezdtünk hinni abban, hogy lehet a határokat feszegetni, lehet ellenállni is.
Csatlakozzatok a következő napok tüntetéseihez. Követeljük az öt pontuk megvalósulását. Január negyedikén Gödöllőn, Pécsett és Szombathelyen, ötödikén pedig Budapesten, Szolnokon, Komlón, Hódmezővásárhelyen, és Debrecenben lesznek tüntetések.
Ezt a mostani, antidemokratikus és illiberális rendszert kell leváltani.
Ehhez erőt kell demonstrálni tömegesen.
Vona egy ideje háttérbe vonult, Gyurcsány nem vitte el a show-t — és lássuk be: mára nem is képes érdemben elvinni, nem tud mozgósítani. Ezért túlértékelni sem szabad a politikai létezését.
És biztos van olyan, akinek talán még Donáth Anna Júlia sem szimpatikus.
Olyan nem lesz, hogy egy politikust mindenki kritika nélkül elfogad. Ne is legyen ilyen világ. De politikusok és szervezetépítés nélkül nem lesz változás. Személy szerint egy ingyen dolgozó aktivista vagyok, ahogy ezer másik ember is az. De belátom, hogy kellenek vezetők, akik felett ugyan kontrollt kell tartani, de tisztelni is kell őket azért, hogy kiteszik magukat a lejáratókampányok kockázatának, és hogy csinálják ezt a munkát ebben a rendszerben. Demagóg dolog „vádként” azt mondani, hogy hatalmat akarnak. Hatalom nélkül változás sincs. Velük együtt kell mozogni.
2019 #azellenálláséve lesz.
Határon innen és túl, budapestiek és vidékiek, külhoniak és otthoniak: mutassunk erőt!
Szilva Attila
Mik lehetnek a polgári ellenállás formái?
Sokan vagyunk, akik nem szeretünk bűnözőzést, hazaárulózást, netán O1G-zést látni és hallani a közbeszédben, hanem inkább az értelmes vitát, a másik véleményének tolerálását látnánk. Kölcsönösen: ellenzéki és kormányzati irányból egyaránt. A „polgárháború” lezárását.
De mi van akkor, hogyha a hatalom durván felrúgja ezeket a szabályokat?
Mi van akkor, ha a közösen fenntartott felületekről (a közmédiából, a plakátokról, a megyei lapokból) kiszorul az egyenlőséget követelő baloldali, a meritokráciát kívánó liberális, a Föld tüdejéért aggódó zöld, a hagyományokat őrizni kívánó konzervatív? És az, aki ezek közül valamilyen arányban mindegyik, miközben a hazáját is szereti? És aki mindezt a komplex világot szabadon kutatná, de hosszú távon mehet Bécsbe vagy lehet pénz nélkül?
#APropagandagépNemMédia. Az egyik decemberi este a Blahán kiürítettem a lokálos polcokat, és erre biztatok mindenkit. Egy demokráciában fontos, hogy tiszteljük a másik véleményét, de ez egy hibrid rezsim, és egy toleranciaparadoxon előtt állunk. A hazugságot és a gyűlöletkeltést hiba tolerálni.
A miniszterelnök körei verőemberek és bűnözők, csak nincs független ügyészség, ami ezt kimondaná. Nem csak személyre szóló törvényeket hoznak, hanem a saját maguk alkotta szabályokat sem tartják be. A polgári Magyarország víziója nagyon messzire került, miután az egész rezsim törvényen kívüli.
Ezzel szemben kell egy pozitív nemzetképet mutatnunk, számonkérhető programmal.
Viszont ennek feltétele, hogy érdemi ellenállást mutatassunk a rezsimmel szemben. Ehhez pedig új minták és szabályok kellenek a NER-en kívüli hazai univerzumban is.
Ellenállást kell mutatnunk, amire valójában még sokféle eszköz maradt.
Borítókép: 2019, az ellenállás éve. A képen Donáth Anna Júlia, a Momentum alelnöke egy tavaly decemberi tüntetésen.
