„A szimpátia könnyű. Szimpátiát érzel akkor, amikor a késő esti tévéreklámokban legyekkel körülvett éhező gyerekeket látsz. A szimpátia könnyű, mert hatalmi helyzetből fakad. Az empátia az, amikor térdre ereszkedve belenézel valaki szemébe, és rájössz, hogy akár te is lehetnél ő, és az egyetlen dolog, ami megkülönböztet titeket, az a szerencse.” – Dennis Lehan
Október 17. a szegénység elleni küzdelem világnapja már 1992 óta. Ez az a nap, amikor minden országban felhívják a figyelmet a szegénység és a nyomor felszámolásának szükségességére
Photo by Elvis Bekmanis on Unsplash
Ha egy család bekerül a mélyszegénység ördögi spiráljába, az onnan való kitörés akár kilátástalannak is tűnhet. Hasonlatokkal élve, képzeld el, hogy egy mély gödörbe zuhanva próbálsz kimászni úgy, hogy az egész családod egy kötéllel van hozzád kötve. Közben ennek a gödörnek az alján posványos a víz, kevés az étel, hiányos az egészségügyi ellátás, és az oktatás is bőven hagy kivetnivalót maga után.
A családodért mégis azt mondod, hogy megpróbálsz kimászni, igaz nincsenek védőhálók, és segítségre is alig-alig számíthatsz. Amikor pedig kicsit sikerül feljebb másznotok, egy betegség, egy rossz gazdasági döntés vagy a család kenyérkeresőjének halála visszaránthat a mélybe.
Ma Magyarországon a legveszélyeztetettebb csoportok elsősorban a gyermekek, az idősek, a romák, a kistelepüléseken élők, a betegek, az alacsony iskolázottságúak illetve a fogyatékkal élők.
Igaz, az elmúlt évtizedben a mutatók javulást jeleztek a szegénység és a kirekesztés területén, azonban ezek a számok egész Közép-Kelet-Európában hasonló tendenciát mutattak. Viszont, ha megfigyeljük a jövedelmek elosztását, akkor egészen más képet kapunk. Az Esély Labor Egyesület 2020-as jelentése alapján 2010 óta az állami újraelosztás csak az “elitnek” kedvezett, és az Unió egyik legszélsőségesebb egyenlőtlenségéhez vezetett.
Vidéken az életszínvonalbeli különbség pedig még inkább megmutatja a rendszer hibáit. Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl vagy az Észak-alföldi régiók jól mutatják, hogy a szegénységgel kéz a kézben jár a szolgáltatások és a mobilitási mutatók romlása.
Járjunk kicsit az ő cipőjükben ma. Gondoljunk bele, hogy milyen lehetőségei vannak egy olyan gyermeknek ma, akinek a vágyott jövőképe a közmunka? Vagy annak, akinek nem jut napi háromszori étkezés, amire elméletileg az ingyenes étkeztetés megoldást nyújthatna?
Ma Magyarországon a társadalom legszegényebb 30 százaléka neveli a magyar gyerekek több, mint felét (Gyerekesély Közhasznú Egyesület). A koronavírus pedig nagyon sok család számára olyan kihívást állított, ami visszalökte őket a sötét gödör aljára. Ha egy család újra mélyszegénységbe kerül, a kiemelkedés emberfeletti küzdelmet jelent.
A kormány-féle elit fényűzése helyett erre kéne összpontosítani. A gyermekszegénység kockázatát csökkenteni kell, és biztosítanunk kell, hogy egy gyerek se feküdhessen le éhesen egy családbarát Magyarországon. A támogatásoknak nem csak aztehetőseket kell még inkább felemelnie, hanem el kell érnie pl. a bódvalenkei családokat is, ahol a szegénységet már mérni sem lehet.
A Momentum Mozgalom néhány javaslata a témában:
- Munkerőpiacra való belépés feltételeinek megteremtése, alternatívát mutatva a közmunkával szemben.
- Szigorúbb fellépés a közmunkásokat kihasználó önkormányzatokkal szemben.
- A szociális segítők számának bővítésével és a támogatási rendszer átalakításával biztosítjuk a szegénységből való kitörés lehetőségét.
- Gyermekvédelmi rendszer megerősítése, és szociális szolgáltatások elérhetősége az ország minden pontján.
- Szegregátumok rehabilitálása és a legrosszabb lakhatási helyzetek gyors kezelése.
- Családi adósságcsapdák kezelése a helyi családsegítőkkel együttműködve. Helyben, családokra lebontott válságkezelés támogatása állami, és különösen szakmai támogatással.
- A családok támogatását hosszú távon fenntarthatóvá kell tenni.
Hornyák Evelin
