Többen leírták már, hogy Orbán Viktor demokratikus eszközökkel nem váltható le. Sokan odáig mennek, hogy Magyarországon diktatúra van. Ebben az írásban bemutatjuk, hogy Magyarországon 2018-ban ugyan még nincs formális diktatúra, de világosan láthatók azok a folyamatok, amelyek a diktatúra létrehozását célozzák. Pusztahencse egy ezer fős tolnai település, ahol egy független, a Momentummal kampánytapasztalatokat cserélő jelölt lett a polgármester. Ez azonban nem volt egyszerű: a pusztahencsei választás tanulságait levonva dr. Ésik Sándor fogalmaz meg javaslatokat arra, hogy miben kell minden ellenzéki pártnak együttműködni ahhoz, hogy elkerüljük a pártállami diktatúra kiépülését.
1. Mi történt Pusztahencsén?
Pusztahencsén időközi polgármester-választásra került sor december 17-én, amit végül január 14-én meg kellett ismételni. Egymással régóta perben álló jelöltek indultak a polgármesteri címért. Az ezer fős tolnai települést 2014 óta vezette Iker Ibolya, aki függetlenként indult, de a kampányát a kormányhivatal emberei is támogatták. Kihívója a szintén függetlenként induló, a Momentummal is tapasztalatokat cserélő Bán István volt, aki több mint 20 éve képviselő a községben.
Tavaly decemberben néhány szavazattal Bán István nyerte a polgármesteri széket. Az eredményt Ikerék megtámadták tiltott kampánytevékenység (a szavazóhelyiség előtt töltött sok időt) és szavazatvásárlás vádjával. A helyi választási bizottság elutasította, de Ikerék fellebbeztek. Ekkor Ikerék meglévő adatokhoz leadtak egy „papírt”, amit 200 ember aláírt, hogy úgy tudják, „többeknek” pénzt ajánlott Bán.
A területi választási bizottság új választást írt ki 2018. január 14-ére, de Bán István csapata az ügyet a Pécsi Ítélőtábla elé vitte, ami a szavazatvásárlás vádját megalapozatlannak találta.
Végül 2018. január 14-én megismételték az időközi polgármester-választást, amit a Momentum által támogatott Bán István nyert, a decemberinél több szavazattal, kicsit nagyobb arányban.
Mi a történet tanulsága?
2. Korporációk, totális állam és népfrontpolitika
Egy egészségesen működő demokratikus államot úgy lehet azonnal megkülönböztetni egy diktatúrától, hogy megnézzük az emberek kapcsolatait.
Egy egészséges demokráciában az emberek számos szállal kötődnek egymáshoz.
Ugyanannak a focicsapatnak drukkolnak, tagjai az énekkarnak vagy a horgászegyesületnek, a macskatartók Facebook-csoportjának, játszanak a városi kispályás focibajnokságban. Ünnepek előtt gyűjtenek a szegényeknek, a nagymamák kötésmintákat csereberélnek és így tovább. Sőt olyan is van, hogy valaki együtt van egy csoportban valakivel, de nem ért egyet egy másik csoportjával, mondjuk azzal, hogy melyik focicsapatnak drukkol, vagy melyik pártra szavaz. Ha ezt egy kapcsolati ábrán próbálnánk bemutatni, akkor egy nagyon-nagyon sűrű hálót kapnánk. Ezt a hálót nevezzük civil társadalomnak.
Egy diktatúrában az emberi kapcsolatok jelentős részét tiltják (pl. a “disszidált” rokonnal), más részét szigorúan ellenőrzik. Társadalmi életet élni csak a hivatalosan megszervezett helyen és módon lehet.
A kapcsolati hálóban nem az emberek és társadalmi szervezetek közötti sűrű szövetet látjuk, hanem azt, hogy mindenki legalább egy szállal, de be van kötve a központba.
A totális állam a nagymamák kötő- és horgolóklubjától a focidrukkereken át mindent kontrollálni akar. Mussolini Olaszországában ugyanúgy, mint Kádár Magyarországán, minden civil életet központosítani akarnak.
Miért?
A civil szerveződések legnagyobb részéből sose lesz politikai szervezet. Egyszerűen szervezi a debreceni kutyagazdik vagy a soproni zenebarátok életét. Egészen kicsi részükből lesznek viszont a pártok csírái. Hiszen mi kell egy párthoz? Az, hogy nagyjából hasonlóan gondolkodó emberek összejárjanak, beszélgessenek, és egy szép napon úgy határozzanak, hogy tudnák ők ezt jobban is csinálni.
A pártot többek közt az különbözteti meg az átlagos civil szervezettől, hogy az ország működésének minden területéről van elképzelése.
A civil szervezet viszont csak egy-egy dologra koncentrál: az öregek helyzetére, a daganatos gyerekekére vagy a Városliget megőrzésére, és közvetlenül nem érdekelt a közhatalom megragadásában (nem indulnak választásokon). Ettől még ugyanúgy politizál egy horgászegyesület is, amikor a horgászok érdekeit védve alakítja a közbeszédet. Más civil szervezetek pedig kifejezetten a hatalom ellenőrzését, a közpénzek és a jogállami normák ellenőrzését tűzik ki célul.
Minden hatalmát féltő despota legnagyobb félelme az, hogy valahol, legyen az egy távoli galaxis távoli bolygója vagy egy hetedik kerületi pince, emberek elkezdenek közösen gondolkodni és cselekedni.
3. Fegyverek és eszközök
A totális államoknak és vezetőiknek megvannak az eszközeik arra, hogy a társadalmat ne engedjék erős szövetté válni.
Mindenütt létrejön valami olyasmi, mint nálunk a Hazafias Népfront volt.
Minden társadalmi, tudományos, művészeti, politikai szerveződést igyekeznek ebbe a központi szervezetbe terelni. Ezért van az, hogy vannak százmilliókkal támogatott álcivil szervezetek, mint a CÖF, míg másokat megbélyegeznek. Ezért van az, hogy bizonyos pártoknak repkednek tíz- és százmilliós bírságok, másoknak, mint a 2014-es kamupártoknak, pedig nagyvonalúan elengedik a bírságát. A nemzeti együttműködés rendszere még a korrupciót és a maffiát is államosította.
2010 után a korrupció központosult Magyarországon. Mintha egy központból döntenék el, hogy hol lehet korrupt közbeszerzés és hol nem. Az ábrát a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) kutatói készítették.
A Kádár-korszak választásain a Hazafias Népfront mindig 90% feletti eredménnyel nyert, hiszen nem indulhatott más szervezet. A hosszú távra berendezkedő autokrata nem szereti a meglepetéseket. Körzetről körzetre tudni akarja, hogy ki fog szavazni és kire, ki milyen egyesületbe jár, vallásos-e vagy nem, inkább pecázni szeret vagy meccsre járni, inkább az árvaházba viszi be a kopott ruháit vagy inkább a hajléktalanszállóra, inkább kutyát tart vagy macskát.
Az előre lejátszott választások és a civil társadalom tönkretétele egy és ugyanazon jelenség.
Az Orbán-korszak következő választását ugyanígy előre le akarják játszani. Ebbe a sorba illeszkedik a civilek elleni támadás, az ellenzéki pártok bírságolása és a Momentum által támogatott jelölt győzelmének megsemmisítése.
4. Pusztahencsén főpróba zajlott
Annak a főpróbája, hogy mit fognak tenni akkor, ha helyben mégis “kellemetlen” eredmény születne. Hirtelen lesznek bejelentők, akik emlékeznek 5000 forintra, akik pont látták 150 méter helyett 127 méterre a jelöltet a szavazóhelyiségtől. Sőt hallották is, hogy kampányolt. A Momentum szilárd meggyőződése, hogy ezek koholt vádak.
A Fidesz arra készül, hogy a nagy sorosozás, civilezés, migránsozás ellenére nehéz dolga lesz.
Félnek attól, hogy a szavazófülkében az emberek jó része a józan eszére fog hallgatni, és választ világnézete és meggyőződése szerint egy pártot, amelyiknek elhiszi, hogy Magyarországot jobb hellyé tudja tenni, nemcsak sorosozni tud, meg a “pénzünkre áhítozó migránsokra” mutogatni ott, ahol az OECD szerint milliók élnek szegénységi küszöb alatt.
Fel kell készülnünk arra, hogy több száz Pusztahencse lesz, ahol megpróbálják majd letörni az ellenállást.
Több száz olyan hely lesz, ahol megpróbálják majd eltépni a magyarokat még egymáshoz kötő szálakat.
Az ellenzék pártjainak nem azon kell vitatkozni elsősorban, hogy hogyan osztják majd el a körzeteket. Észre kell venni, hogy a Fidesz semmitől sem fog visszariadni annak érdekében, hogy minden szavazókörnél csata legyen. Tudjuk, hogy a szavazatszámláló bizottság fideszes tagja mobilon jelenteni fogja a Kubatov-csapatak a részvételt, ha sok ismert ellenzéki jön be, az ismert fideszesekből meg kevesen. Hogy minden szavazókör bejáratával szemben lesz egy “kormányzati információs” óriásplakát. Nem arra kell készülni, hogy majd az ölünkbe pottyan sok százezer szavazat. Ezért, a választók bizalmáért, még meg kell dolgozni másoknak is, nekünk is.
Készülni kell arra nekünk és a többi ellenzéki pártnak is, hogy minden szavazókörben a szavazatszámlálók között üljön ott a küldöttünk, hogy legyen minden szavazókör környékén aktivistánk feltöltött, kamerás mobiltelefonnal.
Arra, hogy hogy legyen minden megyében 2-3 ügyvéd, aki ügyeletet vállal. Hogy tartsunk oktatásokat, képzéseket annak a több ezer embernek, akiknek ott kell lennie, amikor újabb pusztahencsei trükkökkel próbálkoznak. Erre nem elég egy párt. Erre kell összefogni.
dr. Ésik Sándor
