Úgy írnék vitázó, érvelő blogbejegyzéseket. Ahol hosszan érvelek konzervatív, zöld vagy éppen szocialista vitapartnereim álláspontjával egy-egy részletkérdésben. Hogy szemben azzal, amit te vagy ti mondtok, a Momentum ebben a kérdésben azt gondolja, hogy… Rámutatnék a programunkra, lendületesen érvelnék mellette, hoznék példákat, és jót vitatkoznánk. De most tüntetésre hívok.
Kerpel-Fronius Gábor írása.
Olyan jó lenne olyan posztokat írni, amelyek nem arról szólnak nap mint nap, hogy a NER miként szünteti meg immár nem önnön leváltásának lehetőségét, hanem egyáltalán a kritikáét.
Amikor az ember blogot vagy Facebook-oldalt csinál, óhatatlanul jönnek a trollok is, őket türelmesen viseljük, megnyugszik a beteg.
De jön több olyan ember is beszélgetni, aki láthatóan hisz a NER-ben, hiszen épül-szépül az ország. Többször vetik a szememre, hogy miért írok csupa negatívumot, miért hiteltelenítem ezzel magam, amikor pedig csak körül kell néznem, hogy lássam az eredményeket. Még keresem a nyelvet, amin el tudom nekik magyarázni, hogy miért tartom nagyon magasnak az árat ezekért az eredményekért, és miért tartok sok eredményt igazából csak látszatnak.
Az egyik alfaja ennek a típusnak, aki elmondja, hogy a többség nem kér az ilyesfajta gondolkodásból, és hogy hála istennek, most olyan világ van, amikor a magamfajták ebből a körből kimaradnak.
Tőlük szoktam azt kérdezni, biztosak-e abban, hogy ők a többség. Ha tényleg ennyire biztosak benne, akkor miért kell egyenlőtlenné tenni a játékteret? Miért kell az ellenzéket megfosztani a közmédiához való hozzáféréstől? Miért kell a közmédiát a Fidesz-propaganda eszközévé tenni? Miért kell a médiapiacot állami hirdetésekkel felismerhetetlenné torzítani? Miért kell állami szerveket az ellenzék (hogy másról ne beszéljek: a Jobbik) ellehetetlenítésére használni? Miért merülhet fel az, hogy ellenzéki képviselők kevesebb jogot élvezzenek a nemzetbiztonságilag kényes iratokba való betekintéshez?
Miért van szükség arra, hogy a kormány politikai nézeteit nem osztó, sőt kritizáló embereket egzisztenciálisan ellehetetlenítsék?
Hiszen ők maguk is látják, hogy a társadalom sokféle emberből áll. Hiszen ők maguk is tudják, hogy a demokratikus politika lényege éppen az, hogy a parlamenti képviselők egyetemlegesen képviselik a társadalom politikai akaratát.
Hiszen ők maguk is tudják, hogy az állam erőforrásai nem arra vannak, hogy egy párt érdekeit szolgálják és egy meghatározott politikai erő kisajátíthassa őket – éppen fordítva: az állam erőforrásai közös erőforrások, s egy politikai erő győzelme azt jelenti, hogy egy ideig annak az erőnek az elképzelései szerint gazdálkodik vele, nem a saját, hanem az egész társadalom érdekében.
A szabad sajtó, a független bíróságok, a független állami intézmények a biztosítékai annak, hogy az, aki egy választáson nyert, ne egyszer és mindenkorra nyerjen. Attól, hogy egy párt egy választáson nyert, egy időre megbízást kapott az ország vezetésére,: de a demokrácia alapjához tartozik, hogy a következő választáson ugyanolyan versenyfeltételek mellett versenyezzen a választók kegyeiért, mint az ellenzéki pártok.
Nyilván ez vegytisztán nem igaz: ha valaki kormányon van, abban a helyzetben van, hogy hozhat népszerű intézkedéseket, kormányozhat hatékonyan és jól, s ezzel előnyt szerezhet – ez értelemszerűen benne van a pakliban.
Az azonban, hogy ezt a helyzetét arra használja, hogy egy majdani kampányban neki mint pártnak több lehetősége legyen (például a Fidesz kampányát és a kormányzat „információs kampányát” nem lehetett egymástól megkülönböztetni, ezzel a Fidesz a többi párthoz képest forintmilliárdokban kifejezhető előnyt szerzett a reklámoknál) – ez megengedhetetlen.
Erről beszélünk, amikor a demokrácia súlyos sérelméről beszélünk.
Az intézmények pártkontroll alá rendeléséről. Az ellenzéki tevékenység ellehetetlenítéséről. A másként gondolkodók elűzéséről és egzisztenciális ellehetetlenítéséről.
Arról, hogy azt sem tartja ez a kormányzat túl nagy árnak, hogy a magyar tudományt nemzedékekre vesse vissza, helyrehozhatatlan károkat okozva az országnak.
Nagy szavakat használva: igen kártékony, nemzetellenes tevékenységet folytatnak a saját rövidtávú érdekeiket követve.
Mit tesz egy tudásalapú országért a Momentum?
Mindannyiunk érdeke, hogy sikeres, a változásokhoz alkalmazkodni tudó fiatalok kerüljenek ki az iskolákból, hogy végre közösen beindítsuk Magyarországot. Ezért teszünk érte, hogy mindenki számára méltányos feltételekkel legyen elérhető az oktatás, és hogy újra a középpontba helyezzük a tanulást. Olyan oktatási rendszert építünk, ahol a középpontban tényleg a gyerekek állnak: ahol nem egyendiákokat nevelünk ki, hanem az egyéni igényekre helyezzük a hangsúlyt, hogy mindenki a legtöbbet hozhassa ki magából. Lépést tartunk a világgal: kihasználjuk a digitalizáció nyújtotta lehetőségeket és személyre szabott oktatást biztosítunk minden gyereknek. Felszámoljuk a jelenlegi túlzó központosítást, visszaadjuk az intézmények autonómiáját és felelősségét. A pedagógusokat megbecsüljük: javítjuk munkakörülményeiket, csökkentjük adminisztratív terheiket, és a modern oktatás követelményeinek megfelelő képzést biztosítunk nekik. A magas színvonalú oktatást mindenki számára egyformán hozzáférhetővé tesszük: átjárható és méltányos iskolarendszerben gondolkodunk. A minőségi közoktatásra nyitott, európai szinten is versenyképes és innovatív felsőoktatást építünk ki.
Tüntetésre hívok mindenkit!
Talán a távlatilag legfontosabb dologról van szó – Élőlánc az Akadémia körül. Ez kedden 13 órakor van, amikor az Akadémián döntő tárgyalás zajlik a kutatóintézetek sorsáról.
“Minden népnek valamint megvan geniusa, úgy megvan saját eleme is, melyből ha kiesik, vagy melyből ha kiveszed, kettétörik azon költői zománcz, mely nélkül »rideg pálya a hosszú élet«, s mely varázsnak megsemmisítésével szárnya szegetik a bátor felemelkedésnek, és az emberi kebelben rejtező isteni szikra álomkórságba süllyed.”
(Gróf Széchenyi István: Vezércsillagok)
Kerpel-Fronius Gábor
Borítókép: Forrás
