Indítsuk távolról. A Fidesz, Orbán Viktor, Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, Kertész Balázs és még ki tudja kik és hányan, előre tolt ballasztok és vég nélkül gazdagodó, gátlástalan, bűncselekményeket halmozó háttéremberek lépésről lépésre, napról napra vették el a szabadságunkat. Az igazsághoz való jogunkat. A valós információhoz való jogunkat.

A normális országhoz való jogunkat.

És már észre sem vesszük. Mészáros Lőrinc mindennap megnyer egy közbeszerzést? Észre sem vesszük. Mészáros Lőrinc megveszi a Balatont? Jó, hát végül is, eddig sem az enyém volt, mindegy. Mészáros Lőrinc valójában Orbán Viktor? Nem történik semmi. Kopaszok akadályozzák egy népszavazás beadását? Végül semmi nem lett belőle. Gulyás Gergely előre kijelenti, hogy a választásokig már nem lesz népszavazás? Fel sem háborodunk. Orbán Viktor szép selymesen, jogalkotásba ágyazva kicsinál egy egyetemet? Végül is megteheti. Civileket megbélyegző törvényt fogadnak el orosz mintára? Jó, hát voltunk az utcán. Állampolgárság nélküli csecsen ront valakinek, mert megdobálta a felszabadítási emlékművet? Annyi ilyet átélünk már naponta, kinek tűnik fel?

A kormányoldal közben azon háborodnak fel, hogy vízbázisú festékkel sem kellene műemléket dobálni. Vagy épp azon, hogy politikusok bemennek számonkérni politikusokat, akik hazugságokat terjesztenek róluk, közpénzen.

Fotó: Kisgömböcként falja a hatalmat Lázár János minisztériuma, Origo, 2013

Egyszer valaki engedély nélkül bement az Origóba. Aztán ott is maradt. Lázár Jánosnak hívják, most cinikusan somolyog a kormányinfókon, hétről-hétre erkölcsi mércét szab, tematizál, és mindenki szépen, hallgatólagosan asszisztál hozzá. Miközben egyébként elfoglalt egy szerkesztőséget. De mindezt sértődésből, lopott milliárdokkal, a háttérben tenni nem olyan nagy dolog, mint egy propagandista szemébe nézni?

Tisztázzuk: az Origo azóta nem újság. Az újságban tényeket ellenőriznek, az ügyeket pedig felderítik, nem elferdítik. Az Origo nem újság, hanem a propagandaminisztérium egyik alosztálya. Újságokban ugyanis nem szoktak pártutasításra másolás-beillesztéssel hazugságokat terjeszteni. Az Origo pont úgy nem újság, ahogy a Fidesz sem egy párt a versengő pártok közül, ahogy a CÖF sem egy civil szervezet a civilszervezetek közt. Újságokban vállalni szokták a nevüket a szerzők a kritikus anyagokhoz.

Az újságokból nem rúgnak ki újságírókat véleményük miatt. Még a propagandisták közül is kirúgták azt a kollégát, aki az elfoglalás után hónapokkal szóvá tette, hogy ez már talán túl sok. Mintha halványulna, hogy keletkezett az új Origo: Lázár János hotelszámláit nyomozták, amikor leszóltak a Telekomnak a kormányból, aki pedig kirúgta a főszerkesztőt, aztán felállt az egész rovat. Ilyen lenne egy újság? Az Origóban nem újságírók, hanem propagandisták dolgoznak. Az újságírók nem tesznek ki forrásellenőrzés nélkül képet a Fidesz székházról fotózott tömegről.

Foglaljuk össze: közpénzből, pártutasításra hazugságokat terjesztenek. Propagandát. Politikai szereplők. És mint ilyenek, számonkérhetők. A pártos média lehet elfogult, de a fenti működés sosem fordulna ott elő ilyen arányban, mindig lennének-vannak kritikus kollégák. Mert igen, vannak pártpreferenciákkal bíró és azokat megjelenítő újságírók. És ez így van rendjén. De nekik nem az a közpénzből fizetett feladatuk, hogy a kormány ellenzékét lejárassák.

Közben meg kicsinálták a Népszabadságot. Ja, hogy végül is az is tök simán ment, ahogy az egész megyei lappiac elfoglalása. Már fel sem tűnik, darabonként eltűrjük. Töredéke akkora botrány nem lesz belőle, mint a Momentum lépéséből.

Lépésről lépésre elveszik egy normális ország normális sajtóhoz való jogát.

Nem törtünk be az Origóhoz. Az Origóhoz besétáltunk, köszöntünk, semmilyen ellenállásba nem ütköztünk, semmilyen erőszakot nem alkalmaztunk. Mi hárman voltunk, ők legalább tízen. Az Origo saját munkatársai igazítottak minket útba, merre található a főpropagandista asztala, majd a vezérigazgató-helyettes első felszólítására távoztunk.

Miért mi mentünk be? Az Origó nem sajtó, hanem propaganda. Az Origó nem független újság, hanem Habonyék fiókszervezete. Hogy formálisan ez egy újság? Eljuthatunk oda, hogy a rezsim annyira kiüresíti az intézményeket, hogy gond nélkül alapít egy áltudományt művelő egyetemet. Formálisan az is egyetem lenne, formálisan senki nem kérhetné számon, hogy miért tanítanak áltudományt. A gyakorlatban csak a többi szereplő (igazi egyetemek, valódi kutatók, az azokat képviselő pártok) mondhatnák ki, hogy egy álegyetemről van szó.

A propagandáról is a független sajtónak és nekünk kell kimondani, hogy az nem sajtó, hanem propaganda. És a propaganda ugyanúgy a hatalom alkatrésze, ahogy a Fidesz-székház.

A kérdés inkább fordított: miért nem ment be eddig senki? Miért nem kérték őket számon mások? Állampolgárok? Civilek? Valódi újságírók? A propagandagépezet évek óta épül, lett volna idő hasonló kérdések feltevésére, érdemben.

Mi lett a sajtóperek eredménye? Ha fizetnek bírságot, akkor csak visszakapjuk saját adónkat, amit állami hirdetésekkel odacsatornáztak. Közzétesznek egy helyesbítést? Másnap a központi iránymutatásnak megfelelően folytatják a propagandagépezet működtetését. A propaganda nem áll meg, erőforrásai nincsenek korlátozva. Nem várhatunk az örökkévalóságig, hogy Orbán alternatív világértelmezésében éljük le az életünket.

Ne féljünk élni azzal a szabadságunkkal, amit még nem sikerült elvenniük.