Választások előtt az ajánlásgyűjtés két hetét testközelből, a terepen csináltam végig. Politika, közélet iránt elevenen érdeklődő emberként érdekes tapasztalatokkal és egy pótolhatatlan közösségi élménnyel gazdagottam.
Egy aktivistánk élménybeszámolója.
Pár hete a Momentum Mozgalom számára talpaltam végig az országot Újlipótvárostól Mezőkövesdig. Összesen négy választási körzetben jártam (Budapest XII. kerületében, Pesterzsébeten, Vecsés környékén, valamint Mezőkövesden), így
az ország különböző szegleteiből sikerült kézzelfogható tapasztalatokat gyűjtenem.
A tisztánlátáson kívül azért is fontos megemlítenem a Momentum nevét, mert sok részlet, körülmény csak ebben a kontextusban érthető meg igazán. Először is, újonnan alakult pártként még nem voltak bejáratott praktikáink, útvonalaink, és amint a tömegesen megjelenő kamupártok esetei fényesen bizonyítják, máshol előszeretettel használt belső adatbázisok és lefénymásolt íveink sem álltak rendelkezésünkre. Ugyanakkor a télen elindított akció civil társadalom megvédéséért, amikor elég sok időt töltöttünk a választók között, segítette a bennünk lévő gátak feloldását.
Az ajánlásgyűjtés egy újonnan alakult pártnak egyszerre komoly kihívás és óriási lehetőség.
Óriási kihívás, mert két hét alatt az ország 106 különböző választókörzetében kellett 500 érvényes, a hibaarányok ismeretében inkább 600 (összesen tehát országosan 64000) aláírást összeszedni. Ez óriási szervezést, erőforrást igénylő feladat, ugyanakkor lehetőség is, mert fiatal párt lévén, az emberek jelentős része még nem is hallott rólunk, így tökéletes alkalom a párt programjának, céljainak bemutatására néhány jól megfogalmazott tőmondatban.
Az országosan összesen összeszedett 62000 aláírás mellett így talán még fontosabb, hogy legalább háromszor annyi háztartásban jutott el a mozgalom üzenete. Hogy szemléltessem a gyűjtés nehézségeit: a hazai pályának számító Újlipótvárosban két óra alatt, párosával dolgozva fejenként öt aláírás/óra volt az átlag, amit üzembiztosan hozni tudtunk, és érdekes módon ez az arány számunkra nehezebbnek ígérkező körzetekben sem volt rosszabb. Hogy ezek után mégis hogyan sikerült a Fidesznek fél nap alatt 2-3000 aláírást leadnia, mindenkinek a fantáziájára bízom…
Az aláírásgyűjtésnek általában háromféle formáját alkalmaztuk. Az első, legegyszerűbb módja a pultozás. Nem egy bonyolult művelet, ilyenkor felállítunk egy könnyűszerkezetes, szétszerelhető pultot egy piac, vagy bevásárlóközpont bejáratánál, pár szórólapot kézbeveszünk, és már mehet is a munka.
A pultozás kellemetlen része a kifejezetten zord időjárás volt, jellemzően mínuszokban dolgoztunk ilyenkor.
Ilyenkor természetesen mindenki nagyon siet vagy alapjaiban nem érdekli a politika. Bár előzetesen pont fordítva gondoltam volna, ennél sokkal barátságosabb volt a klasszikus kopogtatás: ha sikerül bejutni egy lépcsőházba, akkor nincs más hátra, mint rátenyerelni a csengőre, és elindítani a bevetés során leginkább csúcsra járatott két-három mondatot. A harmadik módszer az úgynevezett „meleg címek” végigjárása volt, ahol az előzetesen, interneten regisztrált szimpatizánsokat kerestük fel saját lakhelyén.
Maga a kopogtatás visszautasítással és kudarcélménnyel is jár. A lakások jelentős részében nincsenek otthon, így eleve kiesik az elérhető emberek fele. A fennmaradó emberek egy része pedig a politika szót meghallva azonnal becsukja az ajtót, továbbá
rengetegen féltek aláírni.
Végezetül, rengeteg emberről derül ti, hogy nem abban a körzetben van bejelentve, ahol lakik, pedig aláírt volna nekünk.
Néhány általános tapasztalat a kopogtatás során
- Az emberek alapvetően kedvesen, nyitottan fogadják az aktivistákat. Sőt, az ellenzéki körökben népszerű vélekedéssel szemben az emberek alapvetően nem teljesen tájékozatlanok, csupán nincsenek kellőképpen megszólítva.
- Természetesen megfigyelhető az emberek médiafogyasztási kultúrája (aki kormánymédiát hallgat, szóba sem áll más pártokkal, aki pedig Hír tv-t néz, vagy használja az internetet, annak csak az összefogással kapcsoaltban kell válaszolni), de a személyes benyomásaim alapján terepmunkával, személyes jelenléttel ezen hátrányok kompenzálhatók és megfordíthatók lehetnének.
- Ami viszont nélkülözhetetlen, az az aktív helyi jelenlét, és egy bármikor mozgósítható, összetartó csapat felépítése, amihez természetesen alapos szervezettség szükséges. Ebben összességében nagyon jók voltunk.
- Ez egy olyan politikai közösség, amiért az ember képes kiállni, és őszintén támogatni. A közösségbe tartozás amilyen pozitív energiát tud jelenteni, ami később ugyanannyira veszélyessé is tud válni, erre nagyon odafigyelnünk.
Korábban, mikor csatlakoztam a mozgalomhoz, eszem ágában sem lett volna ilyen tevékenységet folytatni. Alapvetően szeretek emberekkel beszélgetni, korábban például rendszeresen stoppoltam, de
értelmiségiként a politikának ezt a melós részét mindig is büdösnek tartottam, és szívem szerint más, komplexebb feladatot csináltam volna a szervezetben.
Aztán ahogy közeledett a gyűjtés, átragadt rám is a közösség lelkesedése, a feladat tétje, és hamar elmúltak a fenntartásaim, főleg amikor azt tapasztaltam, hogy vezetőségi szintig mindenki felvette a kesztyűt, és beleállt a melóba.
Hogy aztán az extázisban végigcsinált két hét végére igazi csapatként összekovácsolva ünnepeljük a sikernek számító 97 jelölt állítását.
Kellemes emlék erről a két hétről, amiért megérte végigcsinálni az egészet
- A rengeteg pozitív visszajelzés, beszélgetés, összekacsintás, a csapatszellem és az adrenalin, ami a gyűjtéssel jár. Rengetegszer hívtak be otthonokba, konyhába, nappaliba beszélgetni, csak persze nehéz mindenkit végighallgatni, amikor szorít az idő.
- Esténként az összesített eredmények türelmetlen várása, amit csak akkor hagytam ki, ha már végleg ledöntött a fáradtság.
- Mezőkövesden, a legnagyobb hidegben kapott krémes sütemény, melyet később fejenként egy-egy üveg eperlekvár követett.
- Amikor egy Megasztár győztes nyit rád ajtót.
- A gyűjtést lezáró buli…
