A koronavírus és a vele járó intézkedések világszerte nagy gazdasági károkat okoztak, aminek hatásai a pénzügyi piacokon sem maradtak el. A mérvadó tőzsdei indexek masszívan veszítettek értékükből, és egyes országok finanszírozási költségei jelentősen megdrágultak. Az eurózónán belül erre a legjobb mérőeszköz az olasz és a német tízéves államkötvények hozamkülönbsége, amely a krízis kezdetekor jelentősen megnőtt. Egy újabb adósságválság elkerülése és a gazdaság élénkítése érdekében nemcsak a kormányok, de a nagy központi bankok is jelentős intézkedéseket jelentettek be. Bejegyzésünk az Európai Központi Bank (EKB) által bejelentett intézkedésekkel foglalkozik. Arra próbálunk választ találni, hogy ezen intézkedések milyen hatással lehetnek a tagállamok viselkedésére, ill. az EU jövőjére nézve. Menyhárt Tamás, befektetési alapkezelő, a Momentum bécsi szervezetének tagja írt blogunkra.
1. ábra: A világ legfontosabb tőzsdeindexe – az amerikai S&P 500 több mint 20%-ot zuhant február vége óta. Forrás: Bloomberg
Mit lépett az Európai Központi Bank?
Az Európai Központi Bank (EKB) első körben egy 120 milliárd eurós eszközvásárlási programmal* reagált. Ezzel láthatóan nem sikerült megnyugtatnia a piacokat, ezért pár napra rá brutális mértékben, 750 milliárd euróval megtoldotta az idei évre tervezett vásárlások mennyiségét. Ha ehhez hozzávesszük a már a koronavírus előtt életben lévő havi 20 milliárd eurós programot, akkor azt látjuk, hogy az EKB 2020-as évre tervezett vásárlásai meg fogják haladni az ezermilliárd eurót.
*Az eszközvásárlási program abból áll, hogy a jegybank a kötvénypiacon felvásárol vállalati, illetve államkötvényeket. Ezzel megnöveli a keresletet a kötvények iránt, és így feljebb viszi az árukat. Egy kötvény hozama és az ára ellentétes irányba mozognak: ha felmegy az ár, lejjebb jön a hozam. Magyarul az EKB célja az efféle kötvényvásárlásoknál az, hogy csökkentse az állam, ill. adott esetben a vállalatok finanszírozási költségét. Ilyen intézkedésekkel részben kompenzálni lehet a negatív gazdasági fejleményeket.
2. ábra: A déli országok hozamai jelentős emelkedésbe kezdtek a koronakrízis alatt, ám megfordultak az EKB bejelentése után. Forrás: Financial Times
Külön kiemelendő, hogy a mennyiségi lazítás terjedelmes mérete mellett az EKB több fontos változást is bejelentett a megvásárolható kötvények tekintetében. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy Görögországot is felvették a kedvezményezett országok sorába. Ez azt jelenti, hogy görög állampapírokat is vásárolhat a jegybank, és ezzel az óriási adósságállománnyal küszködő országot is megsegítheti. Ez lesz az első ilyen alkalom, mióta az ország pár éve visszatért a piaci alapú finanszírozáshoz. Továbbá megszűnnek létezni azok a korlátok, amelyek eddig megszabták az EKB maximális tulajdonrészét egy-egy ország adósságában.
Összefoglalva kijelenthető, hogy az eddigiekhez képest jelentősen megnövekedett az EKB mozgástere, ha meg akar segíteni egy bajba jutott tagállamot.
Mi következik az EKB intézkedéscsomagjából?
A tavalyi év végén Christine Lagarde vette át az EKB irányítását elődjétől, Mario Draghitól. Mindketten örömmel használtak ki minden alkalmat, hogy szemrehányást tegyenek az eurózóna kormányainak a megfelelő fiskális segítség elmaradása miatt. Kritikájuk általában süket fülekre talált, ami nem kis részben a németek és az északiak által diktált szigorú költekezési szabályoknak volt betudható. Az EKB mostani csomagja – bár ez ellentmondásosnak hangozhat a fentebb említett összeg méretét tekintve – igazából üzenetként értelmezhető a kormányok felé: „Most rajtatok a sor”. Sok más jegybankkal ellentétben az EKB nem faragta lejjebb a régóta negatív alapkamatot. Igen, mennyiségileg lazított egy nagyot, és ezt akár követhetik még nagyobb összegek. Igen, rövid távon elejét vette egy lehetséges adósságválság kibontakozásának. De mégis az látszódik, hogy a monetáris politika ebben a helyzetben önmagában nem fog tudni hatni a válságra. Az ezermilliárd eurót meghaladó kötvényvásárlás már sokkal kevésbé a gazdaság élénkítéséről szól, mint arról, hogy rá akarják venni az államokat, hogy vegyenek fel olcsó hitelt, és legyenek szívesek költekezni. Ugyanis ezt a válságot határozott állami lépések nélkül nem lehet majd legyőzni.
Az EU-s szabályok lazulnak
Úgy tűnik, a kormányok értettek a szóból, és sorra dőlnek meg az EU-s tabuk. A németek beáldozták a nemzeti büszkeségnek számító nullszaldós államháztartásukat és egy 350 milliárd eurós hitelfelvételt fontolgatnak. Az EU története során először hatályon kívül helyezte a maastrichti államháztartási szabályokat, ezzel legalábbis rövidtávon engedélyezve a túlzott költekezést. Az általában a szigor középpontjában álló déli államok úgy tudtak költekező terveket bemutatni, hogy senki nem dorgálta őket meg emiatt. Szinte minden uniós ország bemutatott különböző fiskális csomagokat a gazdaság megsegítésére. Ehhez tartoznak többek között befektetések az egészségügybe, munkanélkülivé vált emberek megsegítése, állami mentőcsomagok bajba jutott cégeknek, az állam által átvállalt hitelkockázatok, valamint a Magyarországon és más kelet-európai országokban is bevezetett hitelmoratóriumok. Már az sem számít tabutémának, hogy egyes államok tőkerészesedéssel szálljanak be privát cégek tulajdonosi körébe.
Merre tartunk?
A fentebb leírt történések ellentmondásos képet festenek az EU jövőjéről, ill. arról, hogy mélyebben vagy lazábban integrált unióval kell-e számolnunk a jövőben.
Egyrészt egyértelműen kijelenthető, hogy a koronavírus eddigi kezelése leginkább a nemzetállamok egyéni intézkedéseiről szólt. Minden ország külön-külön szabta meg, hogy hogyan akarják megakadályozni a fertőzések terjedését, milyen gazdasági intézkedéseket akarnak bevezetni, illetve mikor és hogyan zárják le a határaikat. EU-szinten összehangolt lépésekről eddig nem nagyon hallhattunk, és több EU-s gazdasági szabályozás rövid távon érvényét veszítette. A déli államok előtt megnyílt a kapu, hogy nyilvános kritikától mentesen növeljék a háztartási hiányukat, és EU-s államok korábban el nem képzelhető befolyásra tehetnek szert stratégiai fontosságú cégek és iparágak működtetésében.
Ugyanakkor ironikus módon pont a koronavírus által kreált krízis lehet középtávon a mélyebb integráció előmozdítója. A fentebb említett változások az EKB kötvényvásárlási korlátait illetően például egy szolidárisabb jegybank képét festik: innentől Görögország is profitálhat a bejelentett intézkedésekből, és egyes államok célzottabb megsegítése is lehetségessé válik. Az északiak egyelőre ellenzik a közös eurózónakötvények (újabb nevén koronakötvény) kibocsátását, ám itt a piaci hangulat lesz a mérleg nyelve: ha az EKB legújabb intézkedései sem fognak elegendőnek bizonyulni, akkor lehet, hogy nem marad más megoldás egy adósságválság elkerülésére. Ugyanez igaz az uniós szintű bankbetét-biztosításra (más nevén bankunióra) is – ha tovább romlik a helyzet, lehet, hogy csak ezzel a lépéssel lehet megőrizni az európai bankrendszer stabilitását.
3. ábra: Így oszlanak meg a szavazatok a koronakötvényt támogató (sárga) és ellenző (rózsaszín) országok között. Forrás: Bloomberg
Szóval ez a meccs még nem dőlt el, de annyi valószínűsíthető, hogy merőben máshogy fog kinézni az EU struktúrája a koronavírus után, mint azelőtt. És egyáltalán nem kizárt, hogy egy életképesebb és kevesebb belső konfliktussal terhelt EU-val fogjuk szembetalálni magunkat a válság után, függetlenül attól, hogy mélyebb vagy lazább integráció felé fogunk haladni.
Menyhárt Tamás
