A kormány megint új ellenséget talált

Szerző: | 2021 jan 8. | Blog

A közelmúltban Lázár János kellően magasztos eszméktől vezérelve új ellenséget fedezett fel. Ez az új ellenség a multinacionális (élelmiszer) kiskereskedelem. De nézzük meg, hogy – szerinte – mi az alapvető probléma ma Magyarországon az élelmiszer kiskereskedelemben. Ő azt állítja, hogy ezekben a kereskedelmi láncokban alacsony a hazai gyártású élelmiszerek aránya. Ugyanakkor ezt az állítását tételesen nem támasztotta alá. Példának okáért mennyi ugyanabban a termékkörben a CBA és a TESCO egy év összbevétele, és ebből mennyi a hazai gyártás aránya? Ha bárki bármit állít, azt illene tényekkel alátámasztani.

Általában igaz, hogy egy-egy kérdés megválaszolását ne egyetlen nézőpontból tegyük, hanem több szempontot is vegyünk alapul. Nézzük meg, hogy jelen esetben ez mit jelent.

A multinacionális kiskereskedelembe való beszállításhoz az alábbi feltételek teljesülésére van szükség: versenyképes ár, minőség, megfelelő volumen és logisztikai háttér. A kérdés csupán az, hogy mit tett az elmúlt évben a kormányzat annak érdekében, hogy minél több magyar élelmiszeripari vállalkozás feleljen meg ezeknek a követelményeknek?

De nézzünk meg egy másik szempontot. Nap mint nap a híradókban láthatunk olyan NÉBIH-akciókat, melyben a elképesztő higiéniás körülmények között állítanak elő élelmiszert. De vajon hova szállítanak, hol adnak el terméket ezek a vállalkozások? Egy biztos: nem a multiknak. Mert nekik  megvan a maguk minőségbiztosítási rendszere, és megkövetelik minden egyes beszállítótól ezeknek a betartását, sőt ellenőrzik is a követelményeknek való megfelelőséget. Éppen ezért nem véletlen, amikor termékvisszahívásra kerül sor. Miért is? Mert működik a minőségbiztosítási rendszer!

Érdemes lenne megkérdezni azokat az embereket, akik hazai vagy külföldi tulajdonú élelmiszer kiskereskedelem dolgoznak. Milyenek a munkakörülmények, milyenek a fizetések? A Coop-ban vagy az Aldiban dolgozna szívesebben? Vagy kérdezzük meg a munkavállalói érdekképviseleteket! Mennyire tartják be a munka világára vonatkozó szabályokat a magyar és a külföldi tulajdonú vállalkozások?

De mit gondol a fogyasztó? Neki mi a fontos? Egyszerű a válasz. A minőség, a választék és az ár!

Ezek után újra vizsgáljuk meg, mi lehet a kormány problémája a magyarországi élelmiszer kiskereskedelemmel?

A válasz egyszerű. Mindaddig, amíg nem a NER vagy Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő kereskedelmi hálózat uralja a magyarországi élelmiszer kiskereskedelmet addig háborúban leszünk a multikkal. Lázár János szavaiból kiindulva az sem áll távol a kormánytól, hogy feltőkésítsen egy befektetői csoportot, hogy képes legyen a multik helyébe lépni. Mindezt közpénzből! A mi pénzünkből. A lopás és rablás immár nemzeti köntösbe bújtatott újabb szintre lép.

Végezetül mit eredményezhet mindez? A fogyasztó számára az árak emelkednek, a választék csökken. Az ott dolgozók jövedelme csökken, a munkavállalói jogok csorbulnak. Összességében a kiskereskedelmi rendszer hatékonysága is csökken, mindez úgy, hogy semmivel nem/sem lesz több hazai élelmiszer a polcokon.

Mert azt tudjuk jól, hogy ahhoz, hogy több magyar termék legyen a polcokon, erős hazai élelmiszeriparra van szükség. A kérdés magától adódik. Mit tett a magyar kormány az elmúlt 10 évben annak érdekében, hogy legyen egy versenyképes hazai élelmiszeripar? Vagy éppen akkora a magyar élelmiszeripari termelés, hogy csak azért nem tudják a termelők értékesíteni, mert az ugyanolyan magyar termék helyét  ugyanolyan külföldi termék foglalja el.  Mit tett annak érdekében a kormány az elmúlt 10 évben, hogy magyar termékek piaci pozícióját javítsa.

Az előző kérdésekre a válasz egyszerű, a magyar kormány 10 év alatt semmi érdemi intézkedést nem tett annak érdekében, hogy minőségi magyar termékek legyenek a boltok polcain.

Ráadásul a külföldi tulajdonú multik legfőbb előnyéről is elfeledkezik a kormány. Ezek a hálózatok számos más országban is jelen vannak. Ilyen módon a versenyképes és minőségi termékek számára egyben exportlehetőséget is biztosíthatnak a magyar vállalkozások számára. Ebben az évben a LIDL európai üzleteit éppen magyar dinnyével látta el. Exporttámogatás és siránkozás nélkül.

Éppen ezért fontos lenne, hogy az élelmiszer kiskereskedelmi multinacionális hálózatot ne ellenségnek, hanem partnereknek tekintsük. Az pedig, hogy minél több magyar vállalkozás a termelési, logisztikai és minőségbiztosítási rendszerének a fejlesztése révén képes legyen arra, hogy ezekbe a láncokba beszállítson, az óriási előrelépést jelentene a magyar élelmiszeriparnak.

Mégis, miben más a mi gondolkodásunk? Mi nem ellenségnek, hanem partnereknek tekintjük a magyarországi élelmiszer kiskereskedelem valamennyi szereplőjét. Mi a stadionok építése helyett térségi élelmiszer feldolgozó- és logisztikai központokat hoznánk létre. Mi valós termelési integrációkat akarunk létrehozni ezeknek a központoknak az alapanyaggal való ellátásához, új és kiszámítható jövőképet nyújtva a mezőgazdasági termelők és mindazok számára, akik még a vidéken mezőgazdaság által foglalkoztatottak. Mi valós piaci védelmet nyújtunk a hazai élelmiszerek számára, biztosítjuk az áruk visszakövethetőségi rendszerét az alapanyag termelésig.

Mi szisztematikusan új alapokra kívánjuk helyezni a mezőgazdasági termelést, termékfeldolgozást és kereskedelmet! 

Vegyük végre észre! Ezt a háborút a kormány nem a magyar nemzet érdekében, hanem éppen ellene készül megvívni.

Dr. Csipkés József István

Ajánló

X