Megszavazta az Európai Parlament a 7. cikk szerinti eljárás megindítását Magyarország ellen. A politikai csatazajtól függetlenül csakis a lényegről érdemes beszélnünk: Magyarországon helyre kell állítani a jogállamiságot. Összefoglaló blogbejegyzésünk következik.
Nem az a kérdés, hogy Magyarország veszít-e a meginduló uniós eljárással. Magyarország ugyanis nem az eljárással veszít, hanem Orbán Viktor autoriter kormányzásával veszít, nap mint nap, immár kilencedik éve. Nem az unió sérti meg a magyar emberek méltóságát, hanem Orbán bezárkózó, a jogállamot lebontó uralma.
A magyar miniszterelnök és szócsövei demagóg és hazug módon beszélnek a Sargentini-jelentéssel és a 7. cikkel kapcsolatban. Azt állítják, hogy a jogállamiságot számon kérő eljárással Magyarországot bélyegzik meg. A kormányfő 1956 hősei mögé bújik, és cinikusan Magyarország függetlenségére és a magyar emberek érdekeire hivatkozik az őt ért kritikákkal szemben. Saját személyes politikai céljait próbálja azonosítani a magyar emberek érdekeivel, de
Magyarország nem egyenlő a Fidesszel és a magyar nép nem egyenlő Orbán Viktorral.
Ez a vita nem a migrációról szól. Nem Soros Györgyről, nem a liberálisokról és főként nem a magyar emberek megalázásáról szól. A jogállamisággal kapcsolatos aggodalmak már több mint nyolc évvel ezelőtt megfogalmazódtak: emlékezzünk csak a Tavares-jelentésre, ahol a kormány az éppen aktuális rezsicsökkentés-témával takarózott. Az akkori hivatalos narratíva szerint, aki a magyar kormányt bírálta, az a rezsicsökkentést támadta. Ma már nem rezsicsökkentés van, ma éppen migráció van. Egy dolog állandó: a figyelem elterelése a lényegi kérdésről.
Nem vagyunk azonban naivak sem: nem akarjuk azt állítani, hogy ez az eljárás mentes lenne az európai politikai játszmáktól, a közelgő EP-választásoktól, a Nyugat-Európában is terjedő populizmus elleni küzdelemtől. A jelentés számos ponton felületes megállapításokat tartalmaz, olykor az igazi hangsúlyokat sem sikerült eltalálnia.
Ugyanakkor nem hagyhatjuk, hogy a szándékosan keltett csatazaj elnyomja a lényeget.
A vita arról szól, hogy Magyarország feudális uradalom marad vagy jogállam lesz.
A vita arról szól, hogy a feudális külsőségeket és igényeket felmutató oligarchák hatalmát felváltja-e a jog és az intézmények uralma. Kutatásokból tudjuk, hogy a nemzetek társadalmi és gazdasági jóléte az intézményrendszeren, a fékek és ellensúlyok meglétén vagy hiányán múlik. A vita arról szól, amiért Széchenyi és a legnagyobb magyarok küzdöttek: a feudalizmust váltsa fel a jogállam és a polgári Magyarország.
Ez a vita a magyar emberek érdekeiről szól
Mert az igazi kérdés az, hogy ténylegesen mit veszít Magyarország Orbán autoriter kormányzásával. Újra és újra fel kell tenni a kérdést, hogy kik a vesztesei a jogállamiság lebontásának.
- Kik a vesztesei a személyre szabott jogalkotásnak? Amikor hirtelen elhárul az akadály egy szolgalelkű bírói vezető kinevezéséhez, amikor ellehetetlenítik egy egyetem vagy egy egyesület működését egyik napról a másikra. Amikor egy tollvonással elveszik az évtizedek óta működtetett dohányüzletedet. Amikor a miniszterelnök hobbijának finanszírozásába irányítanak át adómilliárdokat
- Kik a vesztesei annak, hogy a közbeszerzéseket a hatalomhoz legközelebb állók nyerik el, hogy az EU-s támogatásokat a politikai vazallusok kapják? Kik a vesztesei annak, hogy mindezek ellen nincs működő jogorvoslat? Kik a vesztesei annak, hogy az innováció és hatékonyság helyett egyedül a kapcsolatok számítanak a gazdaságban és eltűnik a verseny?
- Kik a vesztesei annak, hogy a kézi vezérléssel irányított ügyészség nem emel vádat a hatalomhoz közel állók ügyeiben, és nem folytat le következményekkel járó vizsgálatot, ha kormányközeli verőemberek akadályoznak meg egy népszavazást?
- Kik a vesztesei annak, hogy az Alkotmánybíróság nem vizsgálhat adó- és nyugdíjkérdéseket? Hogy a bírók kinevezésénél a politikai megbízhatóság lesz a mérce?
- Kik a vesztesei annak, hogy átrajzolják a választókerületek határait, hogy a választási panaszokat a hatalomhoz hű bírákkal feltöltött különbíróságok fogják elbírálni? Kik a vesztesei annak, hogy állami szervek diszkriminatív módon megbírságolják a választásra készülő pártokat és ellehetetlenítik a politikai reklámok elhelyezését.
- Kik a vesztesei annak, hogy egy kézből irányítják a magyar sajtó nagy részét és azokat a sajtótermékeket is ellehetetlenítik, amik még (valamennyire) függetlenek a kormánytól?
- Kik a vesztesei annak, hogy korlátozzák a tudományos alapkutatás szabadságát, amikor az alapkutatás nemzeti büszkeségünk? Lásd a mai fejleményeket.
- Kik a vesztesei annak, hogy sorra szűnnek meg a hatalomtól független sajtótermékek, legyenek azok konzervatívok vagy liberálisok? Kik a vesztesei annak, hogy elhallgattatják azokat, akik nem értenek egyet a kormánnyal?
Orbán Viktor autoriter kormányzásának az összes magyar ember a vesztese. Beleértve a Fidesz-szavazókat is.
Ha eltűnnek a jogállami biztosítékok, akkor a fideszes pártszimpátia is kevés lesz ahhoz, hogy az egyén védelmet találjon a hatalom túlkapásaival, a személyre szabott jogalkotással és az igazságtalansággal szemben.
Ezeket a kérdéseket mindenekelőtt nekünk, magyaroknak kell feltennünk és megválaszolnunk. Nem az számít, ki mondja, hanem, hogy mit mond. Az, hogy a kritika most az EU felől érkezik, nem vesz el annak igazságából. Egy kis magyar faluból pont úgy látszik Orbán feudalizmusa, mint az EU nagyvárosaiból. Ahogy egy korábbi blogposztban kifejtettük,
semmi nem indokolhatja, hogy egy valóban NER-ellenes párt a kormánnyal összezárjon, elhallgatva a jogtiprásokat és az igazságtalanságot.
A 7. cikk szerinti eljárást a demokratikusan megválasztott Európai Parlament több mint kétharmada szavazta meg. Ez a kétharmad ugyancsak a nép akaratát jelenti, ugyanis ezeket a képviselőket közvetlenül választották meg. Egy olyan rendszerben, ahol a képviselői helyek száma az országok lakosság számával arányos, és nem pedig egy olyanban, ahol 50 százaléknál is kevesebb szavazattal is kétharmados képviseletet lehet szerezni.
Hogyan tovább?
Az eljárás megindítását követően a tagállami miniszterekből álló Tanács szavaz majd arról, fennáll-e „az értékek megsértésének az egyértelmű veszélye” Magyarországon (ez a cikk egy részletes folyamatábrán mutatja be az eljárás lépéseit). Ezt követően pedig a tagállami állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács határoz a konkrét sérelem megállapításáról. Tényleges szankciókat legfeljebb ezek után lehetne elfogadni. Vagyis
ami most következik, az elsősorban politikai vitának tekinthető, valós közjogi hatással Magyarországra nézve nem járhat belátható időn belül.
A politikai üzenet mindenesetre erős. Az Európai Néppárt megmutatta, hogy a demokratikus alapértékek és a jogállamiság egy pillantnyi pártérdeket felülíró európai alapérték. Orbán nyilván azt szeretné, ha arról vitatkoznánk, hogy ki és miért ront rá Magyarországra ezzel az eljárással. Ismét meghirdeti majd a „nagy honvédő háborút” „Brüsszel” ellen. De
aki ma Magyarországot és a magyar érdekeket akarja megvédeni, annak a jogállamiságot kell helyreállítani.
Nem önmagában azért, hogy Magyarország megfeleljen a liberális demokráciáról szóló tankönyvi bekezdésnek, az Európai Parlamentnek, vagy a Tanácsnak. Hanem a magyar emberek érdekében. Ez az a minimum, amiből nem engedhetünk, pártállástól függetlenül. Bárhova is vezet az uniós eljárás, minden nap el kell mondanunk, hogy ez a kormány a magyar emberek érdeke és Magyarország érdeke ellen cselekszik, amikor a demokratikus intézményeket leépíti és jogokat vesz el.
a Momentum Jogállamiság munkacsoportja
Borítókép: Tavaly tízezren mondtuk: Európához tartozunk!
