Kiss László, a Momentum és az Egységben Magyarországért országgyűlési képviselőjelöltjének írása (Bács-Kiskun megye 06. választókerület).
6 éves korom óta ülök a traktorban, gazdálkodásban nőttem fel, ezzel foglalkozom, mióta az eszemet tudom. A középiskola és a technikum mellett sertéshízlalással foglalkoztam, ebből vettem életem első nyugati autóját is. Aki viszont gazdának áll, annak rengeteg dologgal kell megküzdenie, ha meg akar élni.
Én például az egyetem elvégzése után sertéstartással is akartam foglalkozni, de ezt az ágazatot annyira megfojtja a rendszer, hogy a diplomám kézhezvétele után inkább szarvasmarha-tartásba kezdtem.
Szeretem ezt a vidéket, szinte az egész életemet itt éltem le a Bácskában, ezért a szívemen viselem az itt élők sorsát és a gazdatársaimét is. Nagyon nem könnyű azoknak a dolga, aki a földből szeretne megélni és gazdálkodásra adja a fejét errefelé. Sajnos a termőföld véges, ezért komoly harcok dúlnak egy-egy hektárért. Nehéz földhöz jutni egy fiatal gazdának, miközben az agrártársadalom elöregszik. Nem kell csodálkozni, hogy nem akarja a fiatalság csinálni, ha lehetőséget sem tud kapni.
A földárverésekkel sajnos sok a probléma, mert olyan hatalmas táblákat is elárvereznek csillagászati összegekért, amikre csak a nagybirtokosok tudnak licitálni. Ha ezeket kisebb táblákra bontanánk, akkor azoknak is meg lehetne adni az esélyt, akik kicsiben tudják csak elkezdeni a gazdálkodást. Ha a nagy táblákat megbontanák (pl. a 290 hektáros táblát 29 db 10 hektáros táblára), akkor a kisebb állattartók, vagy kezdő fiatal gazdák is könnyebben tudnának szántóföldhöz jutni.
Ennek következtében nagyon aránytalan a termőföld eloszlása, és abba az irányba megyünk, hogy minél több föld legyen minél kevesebb tulajdonos kezében, a gyarapodni vágyó kisgazdálkodóknak pedig nagyon nehéz az előrelépés.
Én állatokat tartok, és magam termelem a takarmányt is, ezzel én a szerencsésebbek közé, a kisebbséghez tartozom. A legtöbb állattartó veszi a takarmányt, nem foglalkoznak földekkel. Ez legtöbbször két dolog miatt lehet: van aki akarna, de nem tud földhöz jutni; van akinek pedig lenne lehetősége, de nem akar földdel foglalkozni, vagy nem akar konfliktusba kerülni bárkivel is azért, hogy földhöz jusson.
Emiatt pedig rendkívül kitettek az állattartók a takarmányárak ingadozásának, a kisebb, családi gazdaságok akár csődbe is mehetnek, amíg újra visszaállnak az árak. Ha a támogatási rendszert átalakítanánk úgy, hogy az állattartók könnyebben tudjanak földhöz jutni, akkor talán stabilabb lábakon állhatna a magyar húsipar is.
Ahhoz, hogy legyen egy olyan erős magyar gazdaréteg, aki minőségi termékekkel tudja ellátni az országot, a kistermelőket előnybe kell hozni helyben a nyugati olcsó, gyengébb termékekkel szemben. Ehhez őket célzottan és fokozottan támogatni kell, mert ők azért akarnak dolgozni, hogy tisztességesen megéljenek Magyarországon a földből, és közben a magyar emberek minőségi, helyben termelt élelmiszert ehessenek.
A gazdáknak nagyon sok gondjuk van, de szerencsére többféleképpen is lehet nekik segíteni, könnyíteni a terheken, nemcsak a Bácskában, hanem szerte az országban. Én ezért kezdtem el a közélettel aktívan foglalkozni, és a gazdákat is szeretném képviselni a Parlamentben április 3-tól.
Mert Magyarország mindannyiunké!
